Hogy mit jelent szcientológusnak lenni, annak talán ez a legegyszerűbb meghatározása: „valaki, aki az életben felmerülő problémáit a Szcientológia elvei és tanai alapján kezeli vagy oldja meg”. Már ebből az egyszerű definícióból több olyan dolog is levezethető, ami megkülönböztet bennünket a hétköznapi emberektől.
Mert a fenti értelemben nehéz elképzelni, hogy valaki szcientológus legyen az egyház falain belül, de amint kilép onnét, visszaalakul azzá, ami az előtt volt, hogy bement. Például, ha valaki elsajátította a viták kezelésének hatékony és vértelen módszereit, nem fog másnap fegyvert a szomszédjára, vagy nem robbantja fel egy robotrepülőgépre szerelt bombával. És nem azért, mert ezt tiltanánk neki, hanem azért, mert megtanulta és megtapasztalta, hogyan nem vezetett ez még soha sikerre a történelem során, ellenben van nála valami, ami viszont minden esetben sikeresen kezelt bármilyen méretű konfliktust.
Ez a fenti meghatározás ad magyarázatot arra, hogy miért tud egyházunk bármely vallású ember számára nyitott lenni. Bárki, vallási hovatartozástól függetlenül besétálhat hozzánk, ha szüksége van segítségre, például egy konfliktus elrendezésében, egy tinédzser felnevelésében, vagy bármiben, ami csak nehézség lehet az életében. Az alapelveinkből levezetett megoldások az élet számos területén nap mint nap bizonyítanak.
Sok személyes sztorit tudnék mesélni olyan szituációkról, amelyek során hajmeresztő helyzetekben találtam magam, a fatális konfliktus helyett mégis pár percen belül egyetértésre jutottam a másik féllel. Nem egy „beszólok valakinek a TikTokon, aki beszólt nekem Facebookon” jellegű szituációban, hanem akár késsel támadó útonálló esetében is. De nem villogni akarok, hanem az egyik legalapvetőbb Szcientológia-alapelv mindennapos alkalmazására irányítani a figyelmedet.
A megértés összetevői
Mit lehet tenni egy olyan helyzetben, amikor semmiben nem tudunk egyetérteni, és még utáljuk is egymást? Amikor tele vagyunk rengeteg jogos sérelemmel, és a megegyezésnek reménye sincs a látóhatáron. Például egy szélsőségesen megosztott társadalomban vagy egy háború közepén.
Az egyetértést mi házon belül úgy hívjuk, hogy realitás. Amiben egyet tudunk érteni, az reális. Amiben nem, az nem reális. Ha egyet tudunk érteni abban, hogy a Gellért-hegy Pesten van, akkor az legalább kettőnknek reális lesz. Nem foglalkozunk azzal, hogy mindenki más szerint Budán van. Ez nem bonyolultabb dolog ennél. Egyetértünk dolgokban, és nem értünk egyet dolgokban.
Az affinitás annak mértéke, mennyire tudjuk elviselni egymás közelségét. Ez lehet kicsi vagy nagy. Amikor kedvelsz vagy szeretsz valakit vagy valamit, akkor a közelségére vágysz. Ha meg nem kedveled, vagy egyenesen utálod, akkor szívesebben tudnád a galaxis túloldalán. Ha erre szeretnél egy példát, idézd fel magadban azt a pillanatot, amikor legutóbb új autód lett. Milyen közel szeretted volna tudni magadhoz?
A harmadik összetevő a kommunikáció, ami az egyszerűség kedvéért legyen most „gondolatok cseréje két fél közt”.
Ez a három összetevő az életben egy megváltoztathatatlan, állandó érvényű törvény alapján működik, és talán már magadtól is rájöttél, hogy az első mondatban feltett kérdésre ebben a törvényben rejlik a megoldás. Tehát a „Mit lehet tenni egy olyan helyzetben, amikor semmiben nem tudunk egyetérteni, és még utáljuk is egymást?” kérdésre a választ az alábbi linkre kattintva, egy teljesen ingyenes tanfolyam keretében tudod megkapni és elsajátítani.
Szerző: Demecs István
