Az ember célja, hogy megértse az életet, és úgy élje azt, hogy méltó legyen hozzá – hogy képes legyen valami maradandót létrehozni, ami azután is fennmarad, hogy ő már „továbbállt”. Ez nem anyagi, földhöz ragadt törekvés, hanem valódi szellemi út. Az ember mindig is élt lelki életet, és mindig is vágyott arra, hogy megértse létezését és önmagát: honnan jött, merre tart, és hogyan kapcsolódik ahhoz a felsőbb létezéshez, amelyet különféle neveken illetett – Istenként, Teremtőként, Végtelenként vagy Mindenhatóként.

Ma a szellemi életet vallási keretek közé szorítják, de nem mindig volt ez így. Példának okáért a „vallás” szó feltehetően – az eddigi kutatások tanúsága szerint – a suméroknál nem is létezett, pedig ők a föld legrégebbi ismert népe voltak. A sumérok számára mindennapi életforma volt a tudás keresése, a létezés megértése és a kapcsolatépítés egy felsőbb lénnyel. Maga a „vallás” kifejezés csak később, Rómában jelent meg.

A latin szó, amelyből a „vallás” szó származik, a religio.

Azonban a religio szó eredeti jelentése és származása nem teljesen tisztázott – már az ókori szerzők is vitatták:

• Cicero (Kr. e. 1. század): a római filozófus a religere (újra elolvasni, gondosan megfontolni) igéből eredeztette a szót, és ezt az értelmezést az istenek tiszteletével, valamint a rítusok gondos betartásával hozta összefüggésbe.
• Lactantius (Kr. u. 3–4. század): A keresztény egyházi író a religare (megkötni, összekötni) igéből vezette le a szót. Ezt az értelmezést az Isten és az ember közötti kötelékre vonatkoztatta. Ez a magyarázat vált a legelterjedtebbé a keresztény teológiában.

A latin religio szó tehát már az ókori Rómában létezett, de a mai értelemben vett „vallás” fogalma – mint a hit, a tanítások és a gyakorlatok rendszerezett egysége – csak később, a középkorban és a reneszánsz idején alakult ki.

A magyar „vallás” szó a 16. században terjedt el mai értelmében. Eredetileg a „bűnök megvallása” jelentéssel bírt, de a reformáció és az ellenreformáció korában – amikor a hit „megvallása” központi szerepet kapott – a szó fokozatosan átvette a latin religio szó jelentését.

Feltehetőleg azért jött létre, hogy a római szokásoknak megfelelően intézményesítsék a vallást, és elválaszthatóvá tegyék a tudománytól – ahogyan ez a törvényekben ma is megfigyelhető. Így a „mi számít vallásnak, és mi nem” kérdés kritériumok alapján vált elhatárolhatóvá.

Bár nincsenek egységes nemzetközi szabályok, a vallási szervezetek jogi elismerése a legtöbb országban a hit, a közösség, a nonprofit célok és a szervezeti felépítés együttesén alapul. A pontos követelmények – például a taglétszám vagy a regisztrációs eljárás – azonban nagymértékben függenek az adott ország jogi és politikai kultúrájától.

A Szcientológia gyakran válik a média és a közvélemény támadásainak célpontjává, ami sok esetben félreértéseken vagy téves információkon alapul. Ezek a kritikák azonban többnyire figyelmen kívül hagyják a vallás mélyebb, spirituális dimenzióját és céljait. A Szcientológia – mint minden más vallás – a szellemi fejlődésre, az emberi lélek jobbítására és az egyén belső békéjének elérésére összpontosít. Lényege, hogy az ember megértse létezésének okát, önmagát és a körülötte lévő világot, valamint képessé váljon rá, hogy mindezt hatékonyan és józan ésszel kezelje.

A Szcientológia nemcsak törekszik mindezekre, hanem eszközöket is kínál hozzájuk, amelyek segítségével az ember meghatározott és mérhető lépéseket tehet szabadsága felé. Fontos hangsúlyozni, hogy mivel gyakorlati vallásról van szó, az ember nem csupán elméleti tudást és megoldásokat kap, hanem tényleges életmódbeli változást is – ez maga a megértés lényege, hiszen ha valamit valóban értünk, azt a gyakorlatban is képesek vagyunk megvalósítani.

Így tehát egy igazi szcientológus leírása – L. Ron Hubbard szavait idézve – a következő:

„A SZCIENTOLÓGUS

[…]

A Szcientológiát használni kell az élettel, annak formáival és termékeivel kapcsolatban.

A Szcientológia tudást jelent, a szó legteljesebb értelmében.

A szcientológus az Auditorkódex és a Szcientológus kódex keretein belül működik.

A szcientológus a buddhista közeli, a taoista távoli rokona, aki kölcsönös ellenségeskedésben áll az embereket rabszolgasorba döntő pappal, és ádáz ellenfele az Embert gyalázóknak.

A szcientológus vallása: szabadság minden szellemi dolognak minden dinamikán, ami megfelelő önfegyelmet és tudást jelent ennek a szabadságnak a folyamatos biztosításához.

[…]

Nincs más akadály az utunkban azokon kívül, amelyeket mi magunk állítottunk fel.

A képességünk mindenütt az egész világ rendelkezésére áll.”

Ezek a sorok ragadják meg leginkább a Szcientológia lényegét. Az igazi szcientológus etikus, erkölcsös, igyekszik helyesen viselkedni embertársaival, felelősséggel kezeli a felmerült helyzeteket, példát mutat, aktívan részt vesz egy jobb, élhetőbb és boldogabb társadalom építésében. Gyakorolja vallását, mely megértésen, gyakorlatba ültetett tudáson és az emberi jóság kibontakoztatásán alapul.

A Szcientológia nemcsak reményt ad, hanem utat is mutat – egy olyan utat, amely a teljes szellemi szabadsághoz vezető Hídon át halad. Ez a Szcientológia: egy tan, ami az ember teljes szellemi létét felöleli.

Ha szeretnél többet megtudni róla nézd a Szcientológia TV-csatorna erről szóló filmjét: