2026. február 21-én rendezték meg az Első Önkéntes Lelkész Gálát, amelyen az elmúlt öt év humanitárius munkáját és az összefogás erejét ünnepelték. Az eseményen tiszteletben álló méltóságok, támogatók és együttműködő partnerek is jelen voltak.

A gála elsődleges célja az volt, hogy elismerje a Szcientológia önkéntes lelkészek és mindazok munkáját, akik nap mint nap azért dolgoznak, hogy egy jobb, emberségesebb világ épüljön. Az est a köszönet, a hála és a közös felelősségvállalás ünnepe volt.

A rendezvényt elegáns, mégis meghitt hangulat jellemezte. A vendégeket többfogásos vacsorával látták vendégül, amelyet élő zenei kíséret tett még ünnepélyesebbé.

Az est egyik különleges momentuma egy meglepetés bűvészbemutató volt, amely könnyed, derűs pillanatokat hozott a megható beszédek közé. A program összeállítása azt a célt szolgálta, hogy a résztvevők ne csupán visszatekintsenek az elmúlt évek munkájára, hanem közösen meg is ünnepeljék azt.

Az esemény során visszatekintettek arra az útra, amely a COVID–19 járvány idején kezdődött, amikor a Szcientológia önkéntes lelkészek az elsők között fogtak össze, hogy segítséget nyújtsanak a bajba jutott embereknek. A járvány időszakában a segítő munka nemhogy csökkent volna, hanem még erőteljesebbé vált: az önkéntesek kimentek a terepre, és ott segítettek, ahol valóban szükség volt rájuk.

Külön figyelemre méltó, hogy az adományok jelentős része a szcientológus közösség tagjaitól érkezett, amelyeket szinte soha nem kellett kérniük – az emberek maguktól ajánlották fel támogatásukat.

Öt év számokban

Az esten Vojtilla Tímea, az önkéntes lelkészek vezetője videós bemutatóval idézte fel az elmúlt öt esztendő legfontosabb pillanatait.

Több mint 200 alkalommal közel 100 tonna adományt juttattak el a bajba jutottaknak.

Az önkéntes lelkészek nemcsak a járvány idején segédkeztek folyamatosan, hanem jelen voltak a menekülteknek nyújtott segítségnyújtás során is. A pályaudvarokon és a határ menti településeken mindig a szervezőkkel egyeztetve azt vitték, amire valóban szükség volt. Részt vettek a menekültek elszállásolásában is – volt olyan 11 fős család, amely az ő segítségükkel kezdhetett új életet.

Többen nyilatkoztak úgy, hogy az önkéntes lelkészek „megmentették az életüket”.

Többször jártak Erdélyben is, ahol különféle gyermekotthonok számára szállítottak adományokat.

Az árvízi védekezések során homokzsákokat pakoltak a gátakon, ételosztásokat szerveztek, jótékonysági koncerteken gyűjtöttek adományokat, és szemétszedési akciókban is részt vettek. Horvátországba is eljutottak a földrengés károsultjainak megsegítésére olasz önkéntes lelkész társaikkal együtt.

Önkéntes lelkészeket küldtek Valenciába az áradások után segítséget nyújtani, valamint a török és szíriai földrengés áldozatainak is juttattak el adományokat követségeken keresztül.

Itthon hol személyesen szállítottak adományokat a rászorulóknak, hol jótékonysági szervezeteken, szeretetszolgálatokon és más egyházakon keresztül juttatták el azokat azon családok, egyedülállók és idősek számára, akiknek nagy szükségük volt rá.

Támogattak gyermekkórházakat, mentősöket, valamint számos gyermekotthont, családi otthont, iskolát és hajléktalanszállót is.

A segítség mögött felkészültség áll

Az önkéntes lelkészek nemcsak jó szándékkal, hanem felkészülten segítenek. Tanfolyamaikon működőképes, egyszerű eszközöket lehet elsajátítani az élet kezeléséhez: kommunikációt, konfliktuskezelést, tanulási technikákat, betegség és sérülés esetén alkalmazható segítségnyújtást, szervezést és még számos más gyakorlati módszert is tanulnak – ezek online is elérhetők bárki számára térítésmentesen.

Ahogy Vojtilla Tímea fogalmazott: „nehéz oktatni valakit, aki éhes”, így sok esetben a tartós élelmiszer-adomány jelenti az „elsősegélyt”.

Elismerések a szívből jövő szolgálatért

Az est egyik legmeghatóbb pillanata az elismerések átadása és a köszönőbeszédek voltak. Több civil szervezet és egyházi közösség képviselője személyesen mondott köszönetet az önkéntes lelkészek munkájáért.

Egy gyermekeket és rászoruló családokat támogató alapítvány hálás szívvel fejezte ki köszönetét a tartós élelmiszer- és egyéb adományokért, amelyek révén számos gyermek és felnőtt kapott segítséget és reményt.

Egy nagycsaládosokat segítő egyesület képviselője beszédében kiemelte: az önkéntes lelkészek jelenléte és támogatása nem csupán tárgyi segítséget jelentett, hanem biztonságot és odafigyelést is a nehéz helyzetbe került családok számára.

Egy másik jótékonysági alapítvány az elmúlt évek folyamatos és nagylelkű támogatásáért mondott köszönetet, hangsúlyozva, hogy az együttműködés számtalan család életében hozott valódi, kézzelfogható változást.

Egy keresztény felekezet lelkipásztora a járvány idején nyújtott segítséget méltatta, és rámutatott: a szükséghelyzetben tanúsított összefogás a felekezeti határokon túlmutató, őszinte emberi szolidaritás példája volt.

Az oklevelek nem csupán formális elismerések voltak – mindegyik mögött történetek, újrakezdések és megmentett életek állnak.

Az egyik alapítvány vezetője beszédében így fogalmazott:

„Bármikor szóltunk, ti mindig jöttetek és adtatok. Köszönöm, hogy vagytok.”

Az önkéntes lelkészek mottója: „Mindig lehet valamit tenni.” A tettekben megnyilvánuló segítségben hisznek, amely az összefogás erejével valódi csodákra képes.