Kiskora óta érdekli az emberi viselkedés. Több vallásban is kereste a válaszokat a kérdéseire. A válaszokat végül a Szcientológiában találta meg. Ma a Szcientológia Egyház felszentelt lelkésze. Legújabb interjúnk Henczel Eszterrel készült, aki először 35 évvel ezelőtt találkozott L. Ron Hubbard tanításaival, majd küldetésévé tette, hogy segítsen a fiataloknak békébe kerülni önmagukkal.

Hogyan találkoztál a Szcientológiával?

2000-től foglalkozom komolyan a Szcientológiával, amit a nővérem révén ismertem meg. Bár ez nem teljesen fedi a valóságot, mert 1995-ben Miskolcon egy könyvesboltban már megvettem az Önelemzés című könyvet, anélkül hogy ismertem volna L. Ron Hubbard munkásságát. Már akkor elkezdtem otthon alkalmazni a technológiát, és csak utána, később jöttem rá, hogy a Szcientológiával kapcsolatos. Engem mindig is nagyon érdekeltek a vallások, szerettem volna lelki útmutatást találni, és hasonlóan gondolkodó vagy hívő emberek közösségéhez tartozni. Meg vagyok keresztelve, voltam elsőáldozó, bérmálkoztam is. Megismerkedtem a buddhizmussal, tehát mindig kerestem valamit, ami a lelkivilágomat feltölti és teljessé teszi. Jóllehet, mélységesen tisztelem az általam alaposan megismert és kevésbé ismert vallásokat és követőiket, én magam végül a Szcientológiában találtam meg azt az utat, amely engem elvezethet a vallás általam keresett céljához.

Mivel adott többet neked a Szcientológia?

Jártam templomba, és nagyon sok könyvet elolvastam a vallásokról. Kiskorom óta figyeltem az embereket, hogy miért viselkedik valaki így, valaki pedig teljesen máshogy, és sok kérdésem volt, amire nem kaptam választ. Nem kaptam választ például arra, hogy mi lesz velem, ha meghalok, vagy hogyan van ez a születés, hol van a menny, hol van a pokol. Ilyen egyszerű kérdéseim voltak, és aki velem foglalkozott az egyházi közösségben, nem igazán tudta megválaszolni ezeket a kérdéseket úgy, hogy én azzal elégedett legyek. A Szcientológia válaszokat adott nekem arra, hogy miért viselkedem bizonyos módon, hogyan tudom ezt kezelni, hogyan tudom megváltoztatni saját magamat, és hogyan tudok békébe kerülni önmagammal. Ez az, amit másoknak is szerettem volna nyújtani: hogy ők is békében legyenek önmagukkal.

Miért éreztél késztetést arra, hogy lelkésszé válj?

Mint már említettem, kiskoromtól kezdve nagyon érdekelt az ember és az emberi viselkedés. Pszichológusnak készültem, nagyon sokat tanultam az általános iskolában és a középiskolában, és amikor az érettséginél pályaválasztásra került a sor, akkor tényleg mérlegelnem kellett, hogy a pszichológusi útnál maradok-e vagy mást választok. Valami miatt úgy éreztem, hogy nem ez az én utam, ezért kerestem valamit, ahol továbbra is az emberekkel tudok foglalkozni, mert nagyon érdekeltek a viselkedésbeli problémák, és hogy hogyan tudok másoknak hatékonyan segíteni. Fő célom volt, hogy segítsek. Sokszor volt az, hogy meghallgattam másokat, vagy mások fordultak hozzám, hogy segítsek nekik, amikor szerelmi bánatuk vagy családi problémájuk volt, és általában meghallgattam őket, de valódi megoldást nem tudtam nekik adni addig, amíg nem tanulmányoztam mélyebben a Szcientológiát. Amikor elolvastam L. Ron Hubbard könyvét, akkor az útmutatásként hatott számomra: nekem ezzel kell foglalkoznom. A kettő így párhuzamba került, hogy segíteni akarok másoknak, és az ott lefektetett alapelvek, technikák eszközt adtak a célom megvalósításához. Ez volt a lelkészséghez vezető utam.

Milyen érzés most, hogy hivatalosan felszenteltek lelkésszé?

Egyfajta teljességet adott. Valahogy mindig úgy éreztem, hogy valamilyen pici dolog hiányzik, és ezzel most tényleg felhatalmazást kaptam arra, hogy mint lelkésznő segítsek másoknak. Ez egyben nagy felelősség. Arra irányuló felelősség, hogy más személyeknek a lelkületét, gondolataikat, terhelt családi, személyes vagy embertársi szituációikat meghallgassam, átsegítsem őket egy-egy nehéz helyzeten, vagy feloldozást adjak nekik. Vagy egyszerűen megértsem őket, és ápoljam, megőrizzem emberi méltóságukat.

Hogy látod, milyen szerepe lehet egy szcientológus lelkésznek a társadalomban?

Elsősorban mint lelkész, lelki támasz nyújtásával egyfajta békét tud teremteni társadalmi rétegek, emberi kapcsolatok területén. Másrészt olyan felemelő eseményekben, mint az esküvők vagy a névadók, megadhatja egy szcientológusnak az egyház oldaláról azt az „áldást”, amely még jobban megerősíti az emberek közösségi kötelékeit. Békét, nyugalmat tud közvetíteni egy szeretett személy elvesztése során az elhunyt és szerettei között. Azzal, hogy valaki hívő, tulajdonképpen egy bástyára lel, ahol menedéket, lelki támogatást kaphat. Tehát a fentieken kívül egy lelkésznek kötelessége felkarolnia azokat a gyermekeket, szülőket, fiatalokat és időseket, akik olyan nehézségekkel keresik meg, amelyek béklyóként akadályozzák őket, és amelyekre nem látnak megoldást.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Szeretnék minél több esküvőt, névadást tartani. Célom, hogy tudásommal felemeljem az egyházközösségemet, és erősítsem tagjaink között a Szcientológia Hitvallását.

Nagy szívügyem még a gyerekek és az oktatás. Van két gyermekem, és velük rendszeresen foglalkozom, így természetes úton fejlődött és erősödött bennem az oktatás szintjének emelése. Ezt szeretném kiteljesíteni. A gyermekeknek biztonságot és olyan teret szeretnék adni, ahol elmondhatják mind a tanulmányi problémáikat, mind a társas kapcsolatokban, osztálytársaikkal vagy barátaikkal való nehézségeiket. Ezekben szeretnék segítséget nyújtani. A „bullying” áldozatainak is tudok tanácsot adni, ha nem tudja a fiatal, hogy mit tegyen egy ilyen helyzetben.

Ez a fő szívügyem, de általában szoktam – és szeretnék is – felnőttekkel vagy fiatalkorú felnőttekkel foglalkozni, akiknek nagyon sok választási lehetőség áll rendelkezésükre. Egy fiatal rendszeresen társaságba jár, és nem biztos, hogy tudja, hogy melyik társaság a jó társaság. Ezekben szeretnék segítséget és nézőpontokat nyújtani, ami az épelméjűség útjára terelheti őket.

Köszönjük szépen az interjút, és sok sikert kívánunk a lelkészi szolgálatodhoz!