Ismét több vallás képviselője gyűlt össze a Szcientológia Egyház budapesti dísztermében, hogy a tolerancia világnapja jegyében beszélgessenek az elfogadásról és az egymással szembeni tiszteletről, toleranciáról. Ezeket az értékeket egyébként csodálatosan jól példázta maga az esemény, hiszen hat különböző vallás képviselői ültek egy asztalnál, hogy békésen, egymás szemléletét elfogadva osszák meg gondolataikat beszélgetőpartnereikkel és a publikummal. A buddhista tanító is épp ezt emelte ki, mondván: ez az igazi tolerancia, amikor alapvetően más gondolkodású emberek értelmesen, a másikat meghallgatva képesek egymással beszélgetni.

A katolikus vallás képviselője szerint úgy kell toleránsnak lennünk egymással, ahogyan Isten toleráns velünk szemben, azaz toleráljuk, amit lehet, de a bűnt szóvá kell tenni és nem eltűrni.

Sajnos, a történelem során a vallások számára sokszor az volt a fontos, hogy kinek az istene erősebb, és maguk az egyházak is sokszor elhatárolódtak egymástól, vagy nem szólaltak fel az üldöztetések ellen. Pedig valójában egy sokszínű világban élünk, és az ember – hacsak nem nevelik gyűlöletre – alapvetően szolidaritást érez a másik iránt, hiszen mindannyian emberek vagyunk. A muszlim egyház képviselője Tamási Áron Ábel a rengetegben című regényét idézte fel, amikor arról beszélt, hogy minden ember egy-egy külön világ. Megérteni kell a másikat, ami nem azt jelenti, hogy egyet is kell vele érteni. 

A beszélgetés során egyértelművé vált, hogy a vallásoknak van legalább egy olyan közös pontja, ahol az egyetértés is teljes lehet. Ez pedig nem más, mint az Aranyszabály, amely elhangzik Krisztus hegyi beszédében, és az iszlám tanításának is ugyanúgy része, mint ahogy a buddhista írásoknak. A szcientológia vallás alapítója, L. Ron Hubbard pedig Az út a boldogsághoz című erkölcsi útmutatóba illesztette be. Ez az Aranyszabály így szól:

„Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük… És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük.”

A tisztelet, tolerancia témájáról nem lehet beszélni anélkül, hogy ne említsük meg a „szeresd felebarátodat” alapvető keresztény elvet, amely kifejezés jobb megértése érdekében a hetednapi adventista lelkész egy bibliai példázatot mesélt el. Az irgalmas szamaritánus történetét, ami valójában az „ellenség” tolerálásáról szól, hiszen a zsidók és a szamaritánusok nem szívlelték egymást. A krisztusi példázatból azonban egyértelműen kiderül, hogy a szamaritánus volt a felebarát. Az evangélikus lelkész hozzáfűzte: itt is tisztán látszik, hogy a toleranciát valójában leginkább azoknak kell gyakorolniuk, akik egymással szemben állnak. Előbb-utóbb mindenkinek rá kell jönnie, hogy az emberiségben nincs olyan, hogy „mi” és „ők”. Csak olyan létezik, hogy „mi”. A párbeszéd résztvevőinek bólogatása és a hallgatóság hümmögése egyértelműen mutatta, hogy mélyen egyetértenek ezzel a gondolattal. 

A tisztelet kivívásával kapcsolatban szintén meglehetősen egybehangzó válaszok érkeztek. A muszlim vallás vezetője elmondta, hogy a tisztelet a leghasznosabbnak jár, és az a leghasznosabb, aki a leghasznosabb a többiek számára. A szcientológia vallás képviselője is arról beszélt, hogy tettei minősítik az embert. A másik személyt mint embert nem értékelhetjük le, nem bánthatjuk, de a tettei lehetnek rosszak és elítélendők. Ezzel szemben, ha valaki az egyetemes értékek irányába cselekszik, kivívja a másik tiszteletét. Ezzel a hetednapi adventista lelkész is egyetértett: az embert és tetteit külön kell választani. A katolikus pap is osztotta azt a gondolatot, hogy a tisztelet nem egy eredendően járó dolog. Azt mindenkinek az életével, cselekedeteivel kell kivívnia.

Megegyeztek abban is, hogy a tolerancia és a tisztelet eléréséhez az oktatás és a nevelés a kulcs. Magunkkal kezdjük, és tanítsuk a fiataloknak ezeket az értékeket. Emellett életünkkel is példázzuk, amit tanítunk, hogy ezáltal hitelesek és elfogadhatóak lehessünk. Ahogy a buddhizmus képviselője fogalmazott, a legfontosabb saját személyiségünk fejlesztése, ami munkás, és nem mindig kellemes, viszont létfontosságú, hiszen tetteinknek következményei vannak. Fontos, hogy a tisztelet „ne csak egy eszmerendszer legyen, hanem képesek legyünk az emberek szíve mélyére látni, és meglátni bennük azt, akit édesanyjuk is meglátott bennük, a szerethetőt” – jelentette ki a teológus-plébános. Mondandóját a közönség tapssal nyugtázta. A hetednapi adventista lelkész azt is kiemelte, hogy ne homogén közösségeket hozzunk létre, mert az egyéniséget nem szabad elnyomni. 

Az este végén csak úgy záporoztak a kérdések, sok új gondolatot előhozva a résztvevőkből. A muszlim vallás képviselője egy olyan iszlám tanítást idézett, amely mindenkinek mosolyt csalt az arcára:

„Az a lényeg, amit mi adunk a másiknak, így van ez a tisztelettel is. Tekintsük ezt úgy, hogy a nálunk idősebbeket azért tiszteljük, mert már többet éltek, és feltételezzük, hogy több jót tettek, mint mi. Míg a fiatalabbakat azért, mert ők még kevesebb bűnt követtek el, mint mi. Így bárki felé kellő tiszteletet mutathatunk.”

A szcientológia vallás képviselője elmondta, hogy L. Ron Hubbard tanítása alapján ők például a boldog élet két szabályát tekintik a tisztelet alapjának:

1. Légy képes bármit átélni.
2. Csak olyan dolgokat okozz, amelyeket mások képesek könnyen átélni.

Az utolsó kérdések között szerepelt egy gyermekkori álom, miszerint „Mi lenne, ha minden vallást eggyé kovácsolnánk össze?”. 

A legfrappánsabb válasz pedig nagyon érdekes nézőpontot adott: „Nem a vallásokat kell eggyé kovácsolni, hanem a vallásos embereket kell összehozni, hogy együtt tudjanak dolgozni a teljes emberiséget érintő kérdéseken, és közösen tudjanak érte tenni. A különbözőségeket nem eltüntetni kell, hanem teret adni nekik. Erre van a vallásközi párbeszéd, mellyel most példát mutatunk arra, hogy a vallások közötti kommunikáció nem lehetetlen küldetés. A változás nem lesz gyors, de már elvetettük a magot.”

Reméljük, ebből a magból hamarosan hatalmas erdő nő ki.

A visszajelzések egyértelműen azt mutatják, hogy valójában minden egyes vallásközi párbeszéd rádöbbenti az embereket arra, hogy képesek együtt, emberiségként, a fontos értékeket szem előtt tartva, a jó cél érdekében összefogni. 

A rendezvény végén az egyik lelkész csak annyit mondott „Ez egy jól sikerült este volt”. 

Valóban.