A segítség az, ami az embert igazán emberré teszi. Minden szociális ember közös jellemvonása az, hogy segíteni akar. A tehetséges művészek és a közönség segítő szándéka éppen az a közös nevező, amely megadja a lehetőséget, hogy a gyerekeink, a következő generáció egészsége fennmaradhasson. Ez az összefogás és jótékonykodás a hála, a tisztelet az alapítvány és a kórházak hosszú évek óta szívből végzett munkájáért.

Folytatva a hagyományt 2024. április 21-én, vasárnap délután a Váci úti Szcientológia Egyház kápolnája egy olyan nemes ügyért töltődött meg élettel, mint a beteg gyermekek megsegítése.

A folyamatosan érkező érdeklődők tekintetét a kápolnába érve csodálatos színekben pompázó kortárs festők műveiből összeállított festménykiállítás vonzotta magához, miközben a gyerekek buborékokat fújtak és motívumot választottak az arcfestéshez.

Az esztétikai és vizuális élményt nyújtó koncertet Gaal Zsuzsa, a Szcientológia Egyház Társadalmi kapcsolatok irodájának igazgatóhelyettese nyitotta meg szívhez szóló mondataival és köszöntötte a vendégeket:

„Azért vagyok ilyen boldog, mert ez az egyik legkedvesebb dolog a világon: segíteni azoknak a gyerekeknek, akik bajba kerültek. A Madarász utcai Gyerekkórházban ezzel foglalkoznak, hogy meggyógyítsák a gyerekeket, illetve mosolyt és örömkönnyeket csaljanak azoknak a szülőknek az arcára, akiknek ezek a gyerekek a legnagyobb kincseik a Földön.”

Fejest ugorva a művészetek feszített víztükrű medencéjébe – ahogy Soós Zoltán műsorvezető fogalmazott – egy rendkívül tehetséges fiatalember adta meg a ritmust színészi és énekesi képességével, majd a közönség boldogságát tovább emelte egy fiatal művésznő, Rákosy Rita felejthetetlen zongora játéka.

A lelki feltöltődés után azzal az őszinte és belülről jövő szeretettel teli tapssal fogadták a vendégek az alapítvány és a kórházak képviselőit, ahogyan ők végzik mindennap a munkájukat. 

A Madarász utcai Gyermekkórház alapítványának kuratóriumi elnöke elmondta, hogy a Gyermekkor Alapítvány gyökerei egészen a rendszerváltásig nyúlnak vissza. Az egészségügy akkor is nehéz helyzetben volt, de már akkor is mindent megtettek a gyermekekért, igyekeztek nyugatról származó folyóiratokból megszerezni a tudást, amely alapján sok komoly eszközt „lekoppintottak”, mint pl. a koraszülöttek lélegeztetéséhez szükséges készüléket. 

Szerényen indult az Alapítvány, de már akkor is érezték a társadalom támogatását és a sok adománnyal és az adók 1%-ával immáron 34 éve tudják támogatni a Madarász utcai gyermekkórház és a 2006-os egyesülés óta mind a két kórház működését. 

„Ha most a koncert eredményeképpen némi összeg összegyűlik, akkor azt köszönettel fogadjuk és a sebészet, a gégészet műtői felszerelésének támogatására fogjuk fordítani” – köszönte meg az elnök úr a segítséget.

Minden szociális emberben közös, hogy segíteni akar. Vannak, akik úgy segítenek, hogy adományoznak egy nemes célra és vannak, akik úgy segítenek, hogy saját maguk próbálnak segíteni a környezetükben lévőkön.  

„Évek óta rendszeresen adományozunk a rászorulóknak az önkéntes lelkész csapatunkkal, akikre jellemző az, hogy nem fordítják el a tekintetüket, ha baj van.” – emelte ki beszédében a Szcientológia önkéntes lelkészek képviselője, Vojtilla Tímea. 

Több éve segítő kezet nyújtanak az önkéntes lelkészek a Madarász utcai Gyermekkórháznak azzal, hogy éppen azzal támogatják őket, amire szükségük van. A társadalom nagy része nem is tudja, hogy mi történik egy gyermekkórházban, vannak olyan gyerekek, akiknek a gyermekkórház dolgozói lesznek a családja, és ők azok, akik az életüket értékessé teszik bármilyen nehézséggel is kell szembenézniük.

Végül zárásképpen a Szcientológia önkéntes lelkészek képviselője elmondta, hogy nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy a gyermekkórháznak, az alapítványnak segíthetnek, hiszen ők a társadalom csendes hősei, akik előtt mélyen meghajol.

Vannak olyanok is, akik egy egész generációnak segítenek, hogy ne veszítsék el az örökségüket, a hagyományaikat és a gyökereiket, ilyenek a Hagyományőrző kelevézek. A kelevéz olyan, mint egy hosszú lándzsa, de nem harcosok ők, hanem egy végtelenül kedves házaspár lép a színpadra – vezette fel a műsorvezető az 55 esztendeje boldog házasságban élő párt. 

A közönség hirtelen egy betyár fesztiválon érezhette magát, ahol régi, csaknem elfeledett magyar hangszereket szólaltattak meg, mint pl. a tekerőlant, mindezt Rezső betyár éneke és felesége dobolása tett élvezetesebbé. Egy-egy dal között pedig hagyományőrző szokásokról, népviseletről, alföldi programokról, mint pl. a hortobágyi kihajtási ünnepség tudhattak meg a résztvevők több élménnyel teli információt.

A délután további része is bővelkedett még fordulatos előadásokban, hiszen Kálmán László zongoraművész éneke emelte magasabbra a hangulatot, amelyet a legifjabb előadó, a mindössze 10 éves, Szabó Ivett színpadra lépése, előadása és hangja tett még varázslatosabbá. A vendégek egy rövid időre úgy érezhették, hogy Aladdin varázsszőnyegén repülnek. 

Ezt a varázslatos szimfóniát a festővásznon szólaltatták meg a kortárs festőművészek, akik felajánlásaikkal szintén támogatásukról biztosították az alapítvány és a kórházak képviselőit: Lisa Elinor, a Naplementék festője több képének bevételét, Hanyu Zsolt, Michelangelo díjas festőművész az eladott képek 25%-át és Matastik János festményeit és az abból származó bevételt ajánlotta fel adományként.

Az összefogást és a segítséget nem lehet elég korán kezdeni, ezt a csodát mutatta meg az a kislány, aki a saját készítésű karkötőiből befolyt teljes összeget ajánlotta fel a rászoruló gyerekeknek.

A délután zárásaként Németh Leonóra énekesnő repítette eufóriába a közönséget selymes hangjával és művészettől átszellemült előadásával. 

Búcsúzóul a műsorvezető a Szcientológia alapítójának, L. Ron Hubbardnak egy gyönyörű idézetével köszönte meg a résztvevőknek, hogy eljöttek: 

„A boldogság a fontos. A képesség, hogy az életet és a környezetet úgy rendezzük el, hogy jobban lehessen élvezni a létet. A képesség, hogy eltűrjük embertársaink gyarlóságait. A képesség, hogy meglássuk egy helyzet valódi tényezőit és az élet problémáira pontos megoldást adjunk. A képesség, hogy elfogadjuk és gyakoroljuk a felelősséget, ezek a fontos dolgok.”