A holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért (CCHR) hatodik alkalommal rendezte meg Holokauszt Emlékestjét Budapesten, amelynek ismét a Szcientológia Egyház adott otthont, ezzel támogatva az eseményt. Az est célja a múlt tragédiáinak felidézése mellett a jelenkori felelősségvállalás hangsúlyozása volt.
Miklovicz Attila, a Szcientológia Egyház elnöke filozófiai mélységekben elemezte emberi mivoltunkat, és kiemelte, hogy a holokauszt az emberi civilizáció és tudás csúcsán következett be, ami az etikai kontroll csődjére mutat rá. Hangsúlyozta, hogy ma is léteznek veszélyes ideológiák, amelyek hasonló kockázatokat hordoznak, és amelyek ellen küzdenünk kell.
A CCHR elnöke a pszichiátria és az eugenika (fajhigiénia) szerepére hívta fel a figyelmet a népirtás előkészítésében, rámutatva, hogy a mentális betegek „kegyes halálának” tudományos legitimálása volt az első lépés azon az úton, amely később a holokauszthoz vezetett. Párhuzamot vont a múlt és a jelen között, figyelmeztetve a tudományosnak álcázott diszkrimináció – például az ADHD-val történő megbélyegzés – hasonló, napjainkban is fennálló veszélyeire.
Egy fizikus Sztehlo Gábor evangélikus lelkész munkásságát méltatta, aki több mint 2000 embert mentett meg, és létrehozta a Gaudiopolist (Örömváros), egy demokratikus elveken működő gyermekköztársaságot. Követendő példájával ezrek számára teremtette meg annak lehetőségét, hogy a háború traumája ellenére is emberhez méltó életet élhessenek.
Egy történész előadásában múltunk kevéssé közismert epizódjai láttak napvilágot. Részletesen mutatta be az amerikai Háborús Menekültügyi Hivatal tevékenységét, amely bár későn alakult meg, kreatív és illegális módszerekkel – például Wallenberg finanszírozásával vagy hamis útlevelek biztosításával – mintegy 14 ezer ember életét mentette meg Magyarországon.
A főrabbi emlékeztetett arra, hogy a holokauszt nem a gázkamrákkal, hanem a kirekesztő szavakkal és törvényekkel kezdődött évtizedekkel korábban, amit történelmi példákkal is alátámasztott. Bár kritikával illette a szövetségesek késlekedését, a Talmud bölcsességével búcsúzott: „Ha nincs béke, nincs élet.” – ezzel párhuzamot állítva Izrael állandó béke iránti imájával.
Az est fő üzenete szerint a legsötétebb időkben sem szabad elveszíteni emberségünket. Ébernek kell maradnunk, és fel kell emelnünk a szavunkat az igazságtalanság ellen, hogy a gonosz többé ne arathasson győzelmet.
