Adonyi Loránddal lelkésszé avatása után beszélgetünk, egy zajos, veszélyekkel teli, egyre anyagiasabb világ megoldásai után kutatva. Loránd története és gondolatai izgalmas iránymutatást jelenthetnek a mai fiataloknak és szüleiknek egyaránt. Szeretettel ajánljuk.
Mesélj magadról. Ki vagy te? Mióta vagy szcientológus?
Hatéves lehettem, amikor a szüleim elkezdtek az egyházba járni. Az előadásokon én is velük voltam, és fokozatosan ragadt rám a tudás. Majd volt egy tizenéves kihagyás, de mindig is furának éreztem magam a társadalomban a korosztályomhoz képest, mivel sok mindent alkalmaztam már abból, amit azokon az előadásokon hallottam, és amit gyerekként felfogtam belőle. Ezek az ismeretek a részemmé váltak, és ezek alapján működtem. Sokszor nem is értettem, hogy a többiek miért viselkednek így vagy úgy, és miért cselekszenek logikátlanul.
2018 augusztusában újra meghívták a szüleimet a Szcientológia Egyház nyíregyházi missziójába. Tartózkodtam tőle, hogy velük menjek, mivel tizennyolc évesen inkább bulikra jártunk a haverokkal. Autószerelőnek tanultam akkoriban, és nem tudtam elképzelni, hogy én bemenjek egy egyházba. Nem erőszakoskodtak, csak addig-addig mondogatták, hogy milyen jó lenne, ha én is elmennék a misszióba, hogy egyszer mégis elmentem, és nagyon-nagyon megtetszett.
Az első előadáson olyan ismereteket kaptam, amelyek hatására elkezdtem tanulmányozni L. Ron Hubbard írásait. Aztán először segítőként tevékenykedtem, majd vallási szolgálatot vállaltam.

Ugyanakkor ezt nagyon furának éreztem, mert kezdetben nem vallásként tekintettem rá, hiszen ez egy alkalmazott tan. Vagyis amit tanulunk, azt nemcsak meghallgatjuk; hanem elsajátítjuk: megtanulunk dolgokat, és megváltoztatunk magunkban valamit, és azután és ennek hatására másképp kezeljük a dolgokat. Ezt egyfajta tanulásnak, lelki fejlődésnek tartottam, nem pedig egyházi köteléknek.
Mégis elvállaltam ezt az egyházi szolgálatot, és utána egyre inkább tudatosult bennem, hogy létezik egy egyház, amelybe járok, miközben korábban nem tartottam vallásosnak magam.
Miért éreztél késztetést arra, hogy lelkésszé válj?
Láttam, hogy ez az a tevékenység, amellyel a legtöbbet tudok segíteni az embereknek. Nem jártam túl sok egyházban eddig. A Szcientológia az első meghatározó vallás az életemben. Előtte temetésen, házasságkötésen és névadókon jártam templomban. Tetszett, hogy itt nagyon erős a közösség és az összetartás. Láttam, hogy tudunk egymásnak segíteni. Nyíregyházán és Kelet-Magyarországon még kevesen vagyunk, akikhez az emberek fordulhatnak, és elég felkészültnek érzem magam arra, hogy ezt a szerepet felvállaljam.
Milyen érzés most, hogy a Szcientológia lelkészévé szenteltek?
Furcsa megszokni ezt a létezőséget. Azt, hogy az emberek most már „atyának” vagy „tiszteletesnek” hívnak, én meg: „Ne már, ugyanaz a Lóri vagyok, aki egy hete…” És tényleg felnéznek rám! Meg kell szoknom, hogy 25 évesen olyan kisugárzásom és jelenlétem van az emberek körében, hogy akkora tiszteletet kapok, amit meg kell tanulnom elfogadni. Hatalmas felelősséget érzek, mert megvan bennem a tudás ahhoz, hogy valóban segítsek az embereknek. Ezt adta számomra a lelkészség és a felszentelés.
Milyen szerepe van a Szcientológia lelkészének a társadalomban?
Amit a Szcientológia lelkészei tesznek – az auditálástól kezdve a különböző szertartásokig –, mind létfontosságú. Csak úgy a mi közösségünkben, mint ahogy általánosan, tágabb értelemben az emberek közösségében – amin az emberek túlélése múlik. Visszakapják a hitüket azzal kapcsolatban, hogy van még miért élni, és hogy nem lehetetlen kikerülni a kedvezőtlen élethelyzetekből. Az emberek megkönnyebbülnek, megváltoznak attól, hogy képesek elmondani a saját igazukat úgy, ahogyan ők látják azt. És tudnak magukon változtatni, vagy a mi segítségünkkel fejlődni.
Ez az, amit a Szcientológia lelkészei képviselnek a mai világban: a remény.
Mik a terveid a lelkészi szolgálatban?
A nyíregyházi misszió felszentelt lelkésze vagyok. Ott fogom ellátni a lelkészi feladataimat, a közösségünkkel foglalkozni, és javítani a túlélésüket: a névadóktól kezdve a különböző szertartásokig, például házasságkötések, temetések vagy vasárnapi szertartások tartásával. Ez egy olyan közösségi élmény, amit a szcientológusok mellett a teljesen új érdeklődők is nagy nyitottsággal és örömmel fogadnak.
25 évesen is szívesen beülök egy vasárnapi szertartásra, mert mindig tud újat nyújtani. Ott sokkal könnyedebben van megfogalmazva az a tudás, amit a lelkész átad a közösségnek, így nem kell egy egész könyvet elolvasni érte. A szertartások végén demonstráció is van csoportauditálás formájában, amely közösségi élményt teremt: más emberekkel megélni azt, hogy magasabb létállapotba kerülnek. Felemelő. Megélni azt, amit nálunk egy ember a Szcientológia gyakorlásával egy néhány órás, ingyenes vasárnapi szertartás alatt megtapasztalhat, az egyik legjobb dolog.
Szeretnél még bármit üzenni az olvasóinknak?
Amikor megismerkedtem a Szcientológiával, és elkezdtem tanulni, körülbelül 18 éves voltam, az érettségi évében. Nálam akkor tombolt az alkohol. Hál’ istennek drogot egyáltalán nem használtam, de szomorúan láttam, hogy az én korosztályomban a fiúk és lányok… nem tudtam volna olyan osztályt mondani, ahol ne drogozott volna legalább tíz ember. Legalább 80%-uk használt valamilyen drogot, az alkoholt pedig szinte mindenki. Sokszor már iskola előtt ott ültek a presszóban, iskola után pedig mindig. Sajnos én is ebbe a társaságba tartoztam. De ebből van kiút! A Szcientológiában megtaláltam a megoldást és a segítséget, hogy kijussak ebből. Enélkül nagy eséllyel most nem lennék itt, hanem valamelyik buliban lennék, vagy talán nem is éltem volna túl… Ezt egyedül nem tudtam volna megtenni. Ehhez kellett a tudás és egy működő módszer.
Mindenhonnan az jön, hogy „használj valamilyen drogot”, vagy hogy fejfájásra melyik fájdalomcsillapító a „megoldás”, akár négyzetméteres plakátokon. Ami persze nem valódi megoldás, hiszen nem kezeli a probléma okát, csak elfedi a dolgot, és így nem érzékeljük. Ezzel szemben a Szcientológia és a Dianetika technológiájában ott vannak a megoldások. Ezt üzenem azoknak, akik olvassák: tényleg mindig van kiút és remény. Ez az, amit a Szcientológia jelent a számomra.
Köszönöm az interjút, és sok sikert kívánunk a lelkészi szolgálatodhoz!





