Németország Alkotmányvédelmi Hivatala közel harminc éven át hírszerzési megfigyelésnek vetette alá a szcientológia egyházat és szcientológusok ezreit, arra az állításra hivatkozva, hogy a vallás fenyegetést jelent a demokráciára.

Ma ez a megfigyelés pontosan ott ér véget, ahol mindig is véget kellett volna érnie:

azoknak az állításoknak a teljes kudarcával, amelyekre épült.

Évtizedekig tartó vizsgálatok, hírszerzési műveletek, informátorok toborzása, beszivárgási kísérletek, politikai kampányok, feketelistázás, „szektaszűrők”, nyilvános figyelmeztetések és rendkívüli állami vizsgálódás után a német hatóságok nem mutattak fel szélsőséges hálózatot, nem mutattak fel az állam elleni összeesküvést, nem mutattak fel a demokrácia aláásására irányuló kampányt, nem mutattak fel erőszakos cselekményeket, és nem mutattak fel bizonyítékot arra, hogy a szcientológusok valaha is azt a fenyegetést jelentették volna, amelynek beállították őket.

Mert az igazság egyszerű:

A fenyegetés soha nem létezett.

Ami viszont létezett, az harmincévnyi intézményesített diszkrimináció volt egy békés kisebbségi vallással és az azt gyakorló emberekkel szemben.

A németországi szcientológusok hitük miatt veszítették el állásaikat, karrierjüket és üzleti lehetőségeiket. Családokat bélyegeztek meg. Szcientológusok gyermekei diszkriminációval szembesültek az iskolákban. Művészeket, szakembereket és közszereplőket támadtak és közösítettek ki kizárólag vallási meggyőződésük miatt. A kormány által támogatott „szektaszűrők” elterjedtek a német köz- és magánéletben, elriasztva a munkáltatókat és intézményeket a szcientológusoktól, mintha már maga a szokásos vallási közösségvállalás is veszélyt jelentene.

És mindezt egy olyan narratívával igazolták, amely mára teljesen összeomlott.

Nem azért, mert a nyomozóknak nem volt elég idejük.

Nem azért, mert a hatóságoknak nem voltak erőforrásaik.

Hanem azért, mert maguk az állítások kezdettől fogva hamisak voltak.

Ugyanezekben az évtizedekben a szcientológia továbbra is elismerést, védelmet és igazolást szerzett szerte a demokratikus világban.

1993-ban, egy vallási szervezettel kapcsolatban valaha végzett egyik legátfogóbb vizsgálatot követően, az Egyesült Államok Szövetségi Adóhatósága teljes vallási elismerést adott a szcientológia egyházaknak és kapcsolódó szervezeteknek.

1997-ben Olaszország Legfelsőbb Bírósága vallásként ismerte el a szcientológiát, és elutasította a gyakorlatai krimianalizálására irányuló erőfeszítéseket.

2007-ben Spanyolország Nemzeti Bírósága megerősítette a szcientológia státuszát mint olyan vallásét, amely az európai jog alapján jogosult a vallásszabadság védelmére.

2013-ban az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bírósága egyhangúlag „logikátlannak, diszkriminatívnak és igazságtalannak” ítélte a szcientológusokkal szembeni diszkriminációt, miközben a szcientológia kápolnákat vallási istentiszteleti helyekként ismerte el.

2016-ban, egy tizennyolc éves, szenzációhajhász állításokkal teli büntetőeljárás után, belga bíróságok teljes egészében felmentették a szcientológiát, és magukat az eljárásokat is az alapvető emberi jogi védelemmel alapvetően összeegyeztethetetlennek ítélték.

Ezzel egy időben bíróságok és kormányok Európa-, Latin-Amerika-, Afrika- és Ázsia-szerte elismerték a szcientológiát, és védték a szcientológusok jogait mint egy legitim vallás tagjaiét.

Eközben Németországban a megfigyelési apparátus tovább működött.

Még akkor is, amikor a bíróságok ismételten az ezekhez a politikákhoz kapcsolódó diszkriminatív intézkedések ellen döntöttek.

Még akkor is, amikor belső megállapítások elismerték a bizonyítékok hiányát.

Még akkor is, amikor több német tartomány csendben megszüntette a megfigyelést, miután nem talált intézkedést megalapozó jogsértést.

Még akkor is, amikor nemzetközi emberi jogi szervezetek, külföldi tisztviselők és jelentős médiumok megkérdőjelezték Németországnak a szcientológusokkal szembeni bánásmódját.

A történelem megmutatta, milyen veszély áll elő akkor, amikor kormányok és intézmények módszeresen eltorzítják egy kisebbségi vallás hitelveit annak érdekében, hogy kivételes bánásmódot igazoljanak vele szemben.

Amint a gyanakvás átveszi a bizonyíték helyét, és a propaganda az objektivitásét, maguk az alkotmányos védelmek kezdenek erodálódni.

Ez e történet valódi tanulsága.

Mert ez soha nem pusztán a szcientológiáról szólt.

Annak próbájává vált, hogy a demokratikus társadalmak kiállnak-e a vallásszabadság mellett, amikor a politikai félelem, megbélyegzés és opportunizmus népszerűtlenné teszi ezt.

Most, közel harminc év után, a végső eredmény éles ellentétben áll azzal a retorikával, amely ezt a kampányt táplálta.

Nem mentették meg a demokráciát.

Nem tártak fel rejtett összeesküvést.

Nem lepleztek le alkotmányos fenyegetést.

Csak az a valóság maradt, hogy a megfigyelés, a gyanakvás és a diszkrimináció hatalmas gépezetét egy békés vallási közösség ellen irányították, amely ártatlan volt azokban az állításokban, amelyekkel mindezt igazolták.

A mai bejelentés nem törli el azt a kárt, amelyet három évtized alatt szcientológusok ezreinek okoztak.

De jelzi a modern demokratikus Európában folytatott, államilag támogatott vallási diszkrimináció egyik leghosszabb ideig tartó kampányának összeomlását.

A történelem most meghozta ítéletét.

És ez az ítélet nem a szcientológiáról szól.