2005 óta minden év november harmadik csütörtökén ünnepeljük az UNESCO Filozófia Világnapját. 2022-ben ez a nap november 17-e. A szcientológia kapcsán állandó vita, hogy vajon a tudomány, a vallás vagy a filozófia területéhez tartozik-e leginkább. Erre keressük a választ.
A szellemi egészség modern tudománya, alkalmazott vallásos filozófia, a világ legfiatalabb meghatározó vallási mozgalma. Sok kategória került már említésre a dianetika és a szcientológia kapcsán, amelyek között célszerű lehet megkísérelni az eligazodást.
A besorolás problematikáján elmélkedve érdemes megjegyezni egy fontos történeti tényt.
Megfigyelhető, hogy az időszámításunk előtti VIII-II. században a gondolkodásbeli változások erős koncentrációja történt az akkori világ keleti és nyugati központjaiban. Nem alaptalanul nevezte ezt az időszakot tengelykornak Karl Jaspers. Ekkor alkotott Konfucius, Lao-ce, Buddha, ekkor születtek az indiai Upanisadok. Közép-Ázsiában felbukkant Zarathustra (Zoroaszter). Az Égei tenger medencéjében pedig előálltak az antik filozófusok, kezdve a milétoszi Thálésszel, de ebben a korban élt Platón, Arisztotelész és Homérosz is. Akkoriban – különösen nyugaton – nem váltak szét a bölcsészet, természet-, és társadalomtudományok, de még a vallás sem feltétlenül. Thálész vagy Pitagorász ugyanúgy elismertek matematikai, mint filozófiai tételeikről. Arisztotelészt a modern természettudomány egyik atyjának is tartjuk, nem pusztán a filozófia egyik pillérének. És ez még nagyon sokáig így volt. Descartes, Newton, Leibniz, de még a XX. század egyik meghatározó filozófusa, Bertrand Russel éppúgy jeleskedett a matematika, fizika tárgyában, mint a gondolkodás tudományában.
Tehát, amikor valaki az Életet magát vizsgálja, egyáltalán nem szokatlan, hogy ugyanúgy halad a tudomány, a filozófia és a vallás útján és határmezsgyéin is. A vallás és a filozófia is csak a XIX-XX. században vált el élesen, azzal együtt, hogy továbbra is létezik teológiai kérdések vizsgálata a filozófia eszköztárával.
Amikor L. Ron Hubbard munkásságát filozófiaként említjük, hasonlóan érvelhetünk, mint a Stanford Egyetem Filozófia Enciklopédia Buddha cikkének szerzője. Valószínűleg bármely olyan vallási hagyomány, amely nem isteni kinyilatkoztatáson alapul, hanem a megvilágosodás vagy akár a teremtő felé vezető utat például a tanítók, guruk, alapítók iránymutatásai alapján fekteti le, alkalmas arra, hogy a filozófia keretrendszerében tárgyalják. Emellett bizonyos kinyilatkoztatott vallási tanok – például a morális rendszerek – szintén gyakran kerülnek a filozófia érdeklődésének homlokterébe, nem is beszélve például a különféle isten-bizonyításokról.
L. Ron Hubbard a szcientológiát „alkalmazott vallásos filozófiaként” jellemezte. Ez, a látszólag hétköznapi megfogalmazás, azonban több különböző filozófiai kategóriát takar. Pavel Fobel, kortárs filozófus szerint:
„Az alkalmazott filozófia, ellentétben az elméleti filozófiával nem a megismerést és a létet vizsgálja, hanem az emberi gyakorlatot.”
Ez persze nem azt jelenti, hogy az emberi gyakorlat vizsgálatán keresztül nem tehetőek megállapítások a megismeréssel és a léttel kapcsolatban, hanem hogy más a kiindulópont.
Ami a vallásos filozófia kijelentést illeti, felmerülhet a kérdés, hogy ez a két fogalom nem üti-e egymást? Hiszen a filozófia maga az ésszerűség, míg a vallás valamilyen dogmára épül, nem igaz? Nos, ennek részletes tárgyalása túl messzire vezetne, de azt azért bátran ki lehet jelenteni, hogy a vallások tanításai is alapvetően filozófiai jellegűek. Mezei Balázs, szintén kortárs vallásfilozófus szerint egyenesen:
„Az a vallás, mely nem tartalmaz egyszerre filozófiát is, aligha valódi vallás.”
Ha a szcientológiát ebből a nézőpontból vizsgáljuk, világosan kirajzolódnak a filozófiai alapok. L. Ron Hubbard korai munkái egyértelműen elmélkedések a létezés, a tudás megszerzése, az igazság, a jó és a szép tárgyában, amelyek kezdetektől a filozófia legfőbb célterületei. Jóllehet, mivel nagyon gyakorlatias hozzáállása volt, és mindenképpen egy olyan módszertan, technológia kidolgozását tűzte ki célul, amellyel rutinszerűen lehet az embereket eljuttatni a teljes szellemi szabadságba, nyilván nem állt rendelkezésére az az idő, hogy az alapvető megállapításait olyan elméleti alapossággal tárgyalja, mint az elméleti filozófusok. Ezzel szemben – követve gyermekkora Amerikájának meghatározó filozófiai irányát, a pragmatizmust – a gyakorlati használatra, az alkalmazásra fókuszált és az elméletek megerősítését a gyakorlat irányából kereste.
Tehát a szcientológia alkalmazott vallásos filozófia. Vallásos, hiszen az embert szellemi létezőként tisztelve igyekszik eljuttatni a teljes szellemi szabadság állapotába, és ezáltal visszavezetni a teremtőhöz, és alkalmazott, mert a gyakorlatra koncentrál. Mindeközben pedig filozófiai válaszokat kínál az Élet legnagyobb kérdéseire: mi a jó, mi a helyes, mi a szép, hogyan juthatok ismeretekhez, mi az Élet egyáltalán és mi a célja?
A filozófia világnapján pedig ebből nézőpontból is tisztelgünk mindazon keleti és nyugati szellemi elődök és kortárs gondolkodók előtt, akik hozzájárultak és hozzájárulnak ahhoz, hogy az embert az élővilág többi tagjától elválasztó képességét (a gondolkodást) az Ember minél alaposabban megismerhesse, valamint használhassa az állapotok javítására saját maga, a családja, a csoportjai, nemzetei, az Emberiség, az élővilág, a fizikai világ, a szellem birodalma és a Mindenség vagy a Teremtő számára.
(A képen Rafaello híres vatikáni freskója: Az athéni iskola látható, amely az antik világ legelismertebb gondolkodóit jeleníti meg Platónnal és Arisztotelésszel a középpontban.)
