Ha időgéppel visszaugorhatnánk az időszámításunk szerinti első évszázadba, és ott megkérdeznénk egy római átlagpolgárt, mit gondol a keresztényekről, vajon mit mondana nekünk? Alighanem szitkozódva beszélne erről az új, kártékony szektáról, amely felforgatja a birodalom rendjét, bűnöket követ el, és talán még a természeti csapások is miattuk történnek.
A korai keresztények élete nem volt könnyű – ma már horrorsztorikba illenek azok a megpróbáltatások, amelyeket ki kellett állniuk a vallásalapítójuk halála utáni évszázadokban. Kivégzés, keresztre feszítés, feletetés az oroszlánokkal az arénában, elégetés – gyakran volt ez a sorsa azoknak a keresztényeknek, akik vállalták vallásukat.
A keresztényeknek keményen meg kellett harcolniuk csatáikat az elnyomással és az újtól való babonás félelemmel, hogy végül kivívhassák szabad vallásgyakorlásukat.
Új vallások pedig mindig jöttek létre a történelem folyamán, és minden nagy vallás új volt egyszer. Tanultunk-e vajon a történelemből? Ma vajon másképp bánnak-e az új vallások híveivel, mint egykor a keresztényekkel?
Nos, ha manapság oroszlánokkal etetnének fel egy szcientológust, az elkövető aligha úszná meg büntetlenül. Fejlett 21. századunkban a gyilkosság többé nem elfogadott eszköze a másként, újként gondolkodók megállításának. Ma más eszközök állnak a konzervatív rendet fenntartani akarók – vagy ad absurdum: az új gondolkodási áramlatokat elnyomni kívánók – szolgálatára: a „nem kívánatosak” jó hírét, társadalmi elfogadottságát kell a sárba tiporni minden lehetséges eszközzel.
Egyházi státusztól megfosztás, a működés ellehetetlenítése, házkutatás, hitehagyott egyháztagok reflektorfénybe állítása, állítólagos bűnök szétkiabálása a tömegkommunikáción keresztül (amelyekről később kiderül, hogy nem igazak, de azt már ki hallja meg?) – ezek azok az eszközök, amelyekkel a korai keresztények helyett a ma új vallási mozgalmaknak kell szembenézniük.
Nehéz lenne jobb példát találni minderre, mint a szcientológusok ellen folytatott könyörtelen, kíméletet nem ismerő lejárató hadjáratot. Alig több, mint hatvanéves történelme során a Szcientológiának olyan brutálisan elnyomó támadásokat kellett kiállnia és túlélnie, hogy már régen megsemmisült volna, ha a felhozott vádak igazak lennének.
A szcientológusok pedig a támadások ellenére végzik a munkájukat: drogfüggőket állítanak talpra, terjesztik az egyetemes emberi jogokat, gyermekek tanulási képességét javítják, fellépnek emberi jogsértések ellen, a józan és becsületes élet útját hirdetik az embereknek – csupa olyan dolog, amelyek nem kis szerepet játszhatnának (és ami azt illeti, játszanak is) abban, hogy Magyarország olyan épelméjű és virágzó közösséggé váljon, ahol öröm élni. Mindezek mellett pedig folyamatosan segítenek azzal az egyedülállóan precíz szellemi technológiával, amelyet vallásalapítójuk, L. Ron Hubbard hagyott rájuk.
Hubbard így írt minderről „Mi a nagyság?” című írásában: „Az ember számára az a legnehezebb feladat, hogy továbbra is szeresse embertársait mindazon okok ellenére, amelyek miatt nem kellene. … A boldogság és az erő csakis a gyűlölet hiányában marad fenn. A gyűlölet maga a pusztulásba vezető út. A szeretet az út az erő felé. Szeretni mindenek ellenére: ez a nagyság titka. És nagyon is lehetséges, hogy ez az univerzum legnagyobb titka.”