Hazánkba látogatásakor interjút készítettünk Alfreddie Johnson, baptista lelkésszel arról miként kezdte el használni L. Ron Hubbard tanulási technológiáját és milyen eredményeket ért el vele.
Alfreddie Johnson az Igaz Hit Keresztény Központ lelkészeként többször állított le, sőt, akadályozott meg etnikai villongásokat Los Angelesben, és hihetetlen eredményeket ért el a társadalmi leszakadás legfőbb okának tekinthető funkcionális analfabetizmus felszámolásában. Mindezt a gengszter rap szülőhazájának számító legdurvább környéken, és úgy, hogy az egész országban követőkre talált. Nem mindennap adódik alkalma az embernek egy élő legendával beszélgetni. Az elkötelezettsége és a népszerűsége alapján nyilván sejteni lehetett, hogy jó fej. Az is várható volt, hogy aki képes bekattant, állig felfegyverzett bandatagokat a szavak erejével lecsitítani, az szónokként sem lehet utolsó. (Egyébként ebben is felülmúlta minden várakozásunkat.) Ami viszont mindenkit őszintén meglepett, hogy mindemellett egy olyan mély és átfogó, szinte minden világvallásra kiterjedő teológiai tudással bíró bölcs embert ismertünk meg a személyében, aki alapjaiban képes szinte bárkivel bármit megértetni. Például, hogy miért is számít a legigazabb hívőnek az – tartozzon bármelyik felekezethez –, aki összefogást hirdet és valósít meg a különböző egyházak között.
– Hogyan fedezte fel baptista lelkészként egy másik vallás alapítójának, L. Ron Hubbardnak a tanulási technológiáját?
– 1992-ben történt Los Angelesben. Kemény idők voltak. Akkor kezdődtek azok a hírhedtté vált etnikai villongások, amelyek sajnos azóta is időről időre lángba borítják Amerika legveszélyeztetettebb környékeit. Az én egyházam, a Dél-Közép Los Angelesben székelő Igaz Hit Keresztény Központ, egyik pillanatról a másikra, szó szerint a zavargások közepén találta magát. Egyszerűen nem volt választásom: megoldást kellett találnom a problémára. Már ott tartottam, hogy egyszerűen beköltöztettem 15 „Cribs and the Blood” bandatagot a házamba, hogy valamiféleképp szemmel tarthassam őket, és hatni tudjak rájuk, de rajtuk kívül még voltak 25-en, akikkel rendszeresen tudtam kommunikálni, mert megalapítottam a Genesis Clubot, ahol naponta átbeszélhettük a fejleményeket. Folyamatosan azt kerestem, mi lehet a probléma gyökere, mi az, ami miatt ilyenné váltak. Hiszem, hogy ha valaki ténylegesen keres, az valóban talál. Én is ráakadtam egy szemináriumra, amelyet az Alkalmazott Oktatástan önkéntesei tartottak a tanulás akadályairól, arról, hogy melyek azok az általános okok és jelenségek, amelyekre mindenki esetében visszavezethetőek a tanulási nehézségek. Épp a tanulás három fő akadálya közül a legfontosabb, a meg nem értett szó jelentőségéről beszéltek, amikor megérkeztem a szemináriumra. Pár perc elteltével tudtam, hogy ez az, amit keresek.
– Két perc alatt látta, hogy erre van szüksége? Isteni szikra?
– Isten szelleme a szavakban van, mert a szavak erőt képviselnek. Biblia, Újszövetség, János 1,1.: „Kezdetben volt a szó, a szó Istennél volt, és Isten volt a szó.” (Szerk. megj.: Alfreddie tiszteletes természetesen mindezt angolul mondta: „In the beginning was the Word, and the Word was with God and the Word was God”, ahogy ez az angol Bibliában szerepel, ám a magyar Károly Gáspár-féle fordításban egy kicsit más van: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige” – az eredeti görögben a „logos” szó szerepel, ez közelebb van a „szó” jelentéséhez, mint a ma használt „ige” jelentéshez.) Isten ereje a szavaiban volt. Amennyiben feltárod a jelentést, feltárod az erőt. Ez a technológia megtanított rá, hogy én hogyan tanítsam a fiúkat, hogy feltárjam a szavak erejét. Amennyiben ezt oda tudom adni nekik, úgy nem maradnak tovább a bandában, és produktívak lesznek. Ezért tudtam azonnal, hogy ez a módszer kell nekem. Meghívtam a Hubbard-féle tanulási technológia legjobb szakembereit az egyházamba, akik természetesen szcientológusok voltak, és ők el is kezdték korrepetálni a fiúkat. Az lett, amire számítottam: a srácok életükben először megértették, hogy nem az van, hogy ők eleve be lennének oltva minden, alapvetően könyvből megszerezhető tudás ellen, hanem csak egyszerűen eddig senki nem mutatta meg nekik, hogy valójában hogyan is kell tanulni .
– Az nem jelentett problémát az egyházán belül, hogy egy másik vallás, egy nem keresztény felekezet tagjai tanítják a fiúkat a Szcientológia alapítójának tanaira?
– Nem, mert a tanulási technológia teljes mértékben szekularizált, azaz nem vallásos. Pusztán egy józan észen és pontos megfigyeléseken alapuló logikus és nagyon alapos módszer. Egy viszonylag tisztán gondolkodó ember számára, teljesen mindegy, milyen pozícióban van, milyen szervezetet képvisel, az a lényeg, hogy segítse az embereket. Természetesen az is teljesen mindegy, hogy iszlám, keresztény, buddhista, szcientológus vagy ateista-e az illető. Aki hajlandó venni a fáradságot, hogy megismerje, az – amint alkalmazni kezdi – azonnal látja, hogy a tanulási technológia a valaha volt legforradalmibb pedagógiai módszer, és valóban bárkit megtanít arra, hogy hogyan tudjon.
– Ez az előítéletektől mentes hozzáállás az ön személyes attitűdje, vagy viszonylag általánosnak mondható Amerikában?
– Az egyházam vezetői egyetértettek velem. Persze voltak, akik ellenálltak, sőt olyanok is akadtak, akik megpróbáltak megállítani, de nem házon belül. A hitéleten túl, a vallás felelőssége, hogy oktasson, felvilágosítson, eligazítson az élet alapvető dolgaiban. Az egyház szó közösséget jelent. Az egyház összefogja a közösen gondolkodó embereket. Egyetlen vallási vezetőnek sem volt többé problémája vele, amikor megmutattam nekik Hubbard tanulási technológiáját.
– Hihetetlennek tűnik, hogy nem ütközött soha semmilyen komolyabb akadályba.
– Természetesen volt akadály, az mindig van, ha valami újszerűvel próbálkozol. Sőt, volt olyan is, ami akár első ránézésre komolynak is tűnhetett volna, de nem az egyházon belül. Néhány iskolai vezetőről, néhány hivatalnokról van szó, akinek szerződései voltak azokkal, akik a hivatalos tantervet írták. Lényegében ők voltak a tankönyvek értékesítői. Szóval, csak akkor futottunk bele ilyen ellenségeskedésbe, amikor valaki olyannal találkoztunk, akinek a valós vagy vélt érdekeit sértette a tanulási technológia. Ők nem azt akarták, hogy a srácok megtanuljanak tanulni, hanem, hogy eladják a saját könyveiket.
– Bocsásson meg, hogy ezen annyit lovagolok, lehet, hogy csak az európai tapasztalataim mondatják velem… De ugye, azért nem azt akarja mondani, hogy soha senki nem csodálkozott azon, hogy egy keresztény lelkész azokkal a módszerekkel segít a híveinek, amelyeket a szcientológusok használnak?
– Általában az újságírók, TV- és rádióriporterek szoktak erre rákérdezni. Ekkor én mindig visszakérdezek.
„Vannak önnek gyerekei?”
„Igen.”
„Szereti őket?”
„Igen, abszolút.”
„Akkor képzelje el, hogy ég a háza, és a gyerekei az emeleten vannak az égő házban, és hívja a tűzoltóságot, hogy tűz van. A kocsi megérkezik. Mivel, mondjuk, ön ateista, egy olyan céget hívott, amelyiknek az oldalán ott virít, hogy: „ateista tűzoltás”. Kiszáll az első tűzoltó, egy buddhista tűzoltó, aztán kiszáll egy muszlim, aztán egy hindu, egy baptista, egy katolikus, egy szcientológus és egy zsidó. Érdekli önt, hogy ki milyen vallású, miközben ropognak a tűzben a mestergerendák?”
„Nem.”
„Oké, tehát az érdekli, hogy oltsák el a tüzet, igaz?”
„Persze.”
„Nos, az én városomban a gyerekek egy égő házban vannak, és én azt szeretném, hogy oltsuk el a tüzet. És létezik egy »tűzoltó társaság«, amelyik L. Ron Hubbard tanulási technológiájával képes eloltani a tüzet. Ez megmenti a gyerekeinket. Tehát, nem érdekel ki, kire, milyen címkét próbál ráragasztani, mert személyes tapasztalatom van arról, hogy ez az az eszköz, amely eloltja a tüzet. Tanulatlanságban szenvedünk, drogfüggőségben szenvedünk, és erőszak sújtja az utcáinkat, ahol sötétedés után senki sincs biztonságban. Ennek a gyökere az olvasásra, írásra való képtelenség, és az, hogy az emberek többsége képtelen alkalmazni azt a »tudást«, amelyet elvileg megtanítottak neki.”
– És ez valóban meg szokta győzni a riportereket?
– Azokat, akik valóban kíváncsiak a mondandómra. Akiket nem egy olyan gazdasági érdekcsoport pénzelt, akik abban érdekeltek, hogy az emberek nagy többsége tudatlanságban maradjon, azokat igen. De én ővelük sem harcolok. A mozgalmunk, a „Keresztes Hadjárat az Írástudóságért”, nem a forradalmat tűzte a zászlajára, hanem a fejlődést. Azt szoktuk mondani, hogy nem revolucionisták, hanem evolucionisták vagyunk. Az oktatás evolúcióját segítjük elő, és azt, hogy az emberek úgy tudjanak ránézni a dolgokra, hogy tényleg azt lássák, ami ott van. Ha ezt tanítjuk a gyerekeknek, akkor nekem is így kell néznem a dolgokat. Ha szembetalálkozom valakivel, akinek baja van a céljaimmal, vagy ha meg akar állítani valaki, csak mert például ellenzi a Szcientológia céljait, vagy valami hasonló, akkor az csak abban az esetben sikerülhet neki, ha elkezdek őrá fókuszálni. Mert ha arra fókuszálsz, aki meg akar állítani, és nem a céljaidra, akkor a fickó lényegében már el is érte, amit akart. A jó módszer az, ha nem hagyod kizökkenteni magad. Tudatod, hogy felfogtad, amit mondott, biztosítod, hogy erre még visszatértek. Az eredeti lelkesedésed és figyelmességed megtartásával elismétled, amit te mondtál neki. Ezt addig csinálod, amíg nem kezd el valóban rád figyelni.
– Ön szerint a vallások tanai összeegyeztethetőek?
– Rengeteg olyan lelkész barátom van számos nagy egyházban, akik nyíltan alkalmazzák a Szcientológia technológiáit a híveik körében. Nemcsak keresztények, hanem muszlimok is. Nekik sincs problémájuk ezzel. Ha megnézed a Koránt, az iszlámot, ha megnézed Buddhát, a buddhizmust, a Bibliát vagy a Tórát, ha megnézed az összes szent könyvet… Mit mondanak? Mi az alapvető hajtóerő? A túlélés. Mi az alapvető dolog, amit a szent könyveik mondanak? Történetekkel vannak tele. Példákkal. Hogy mi történik a személlyel, a családdal, a nemzettel vagy a civilizációval, az univerzummal vagy a világgal, ha etikusan cselekszünk, vagy mi történik, ha nem.
Ott van Ádám és Éva története, vagy Mózes története. Szodoma és Gomorra esete, például, elmondja, hogy mi történik egy civilizációval, ha a civilizációt a dekadencia uralja, ha különböző jól hangzó elvek kiforgatásával a dekadencia lesz az általánosan elfogadott erkölcs. Persze, azt is elmondja nekünk a Biblia, hogy milyen az, ha az etika jelen van a társadalomban, és a többség által mindez elfogadott. Ekkor az emberek harmóniában vannak Istennel. Isten túlélést támogató gondolat. Ötletek, teremtő gondolatok, amelyek a túlélés felé vezetnek. Isten célja a végtelen élet vagy a végtelen túlélés. Ez például a Szcientológiában nyíltan megfogalmazva az élet alapja. A keresztényeknél azt mondjuk: halhatatlan élet. Ez ugyanaz, mint a végtelen túlélés. Vagy ott van Dávid és Góliát története. Dávid etikátlanná válik. Nézd, mi történik Dáviddal. Nézd, mi történik veled, ha te is etikátlanná válsz. József etikus. Virágzik és prosperál. Minden szent írás arról beszél, hogy mi történik, ha bent van az etika, vagy ha kimegy az etika. Nem kell vitatkozni, hogy melyik könyv jobb, mind ugyanazokat a történeteket tartalmazza.
Én most többről beszélek, mint egy egyébként igaz, bár eléggé elkoptatott dologról: „Próbáljuk meg elfogadni egymást, gyerekek, mert végül is mind Isten gyermekei vagyunk.” A mai világban, ahol az ateizmus és a materializmus meglehetősen átjárja kultúránkat, a másik ember vallása az egyik legjobb szövetségesünk. A vallások életben tartják az emberiség lelkiségét. Mert ha nem hinnének, ateistákká válnának, kommunistává vagy materialistává. Tehát bármelyik vallás jobb, mint a semmilyen vallás, mert az ember alapjában véve szellemi lény. Mert Isten fogalma olyan belső erő, amely mindenkinek segít, amikor az élet olyan látszatmegoldásokat kínál a számára, amelyeket, ha elfogad, akkor etikátlanná válik, és elindul egy végzetes irányba. Ha nem hisz Istenben, minden átkozott dologra ráveheti a környezete. L. Ron Hubbard például azt mondja, hogy annak a nemzetnek, amelyik nem hisz egy felsőbb lényben, annak befellegzett. Ez van akkor, amikor felhagyunk annak a teremtő gondolatnak a megerősítésével, hogy létezik egy felsőbb lény.
– Túl a vallások tanain, ön szerint az intézmények, a különböző egyházak is képesek a valódi összefogásra?
– Ó, persze. Ahhoz, hogy két csoport harcoljon egymással, mindig kell lennie egy háttérben megbújó harmadik félnek, aki összeugrasztja őket. A káosz kalmárainak van egy technológiája: Oszd meg és uralkodj. Ez az imperializmus technológiája. Odamész, csinálsz itt is egy királyt, ott is egy királyt, és megmondod nekik, hogy harcoljanak. És így te hódíthatod meg az egészet. Ez az, amit a nyugatiak csináltak. Az ember alapvetően jó, csupán észre kellene vennie azt, hogy ki az uszító. Vannak katolikusok és muszlimok, és gond nélkül együtt dolgoznak. Néha egymásba szeretnek, és összeházasodnak. A férj megy a muszlim egyházába, a feleség pedig megy a keresztény egyházába. És utána 50 évig házasok, amíg meg nem halnak, és mindig a saját egyházaikba mentek. Ezek csak címkék: iszlám, keresztény, akárminek nevezhetnéd. De valójában a szellemi lények ugyanazt akarják: túlélni. És hogy a gyerekeik is túléljenek. Az csak az uszítónak, a rejtett harmadik félnek az érdeke, hogy úgy tűnjön, miszerint van egy nagy szakadás. Ha elhisszük, akkor van, de alapjában véve nincs.
– Az etnikai villongásoknak is van köze ehhez a rejtett harmadik félhez?
– Csak annak van köze! Ám a káosz kalmárai gyakran olyan köntösbe bújtatják a mondanivalójukat, mely köntös elsőre nagyon humánusnak tűnik. Mondok egy példát. Egyszer ott voltam egy városházi találkozón. Teltház. Mindenki eljött, aki számított a környéken. Engem mint baptista lelkészt hívtak meg a rögtönzött gyűlésre. Volt ugyanis egy bandatag, aki egy autós lövöldözésben lelőtt egy ártatlan kétéves gyereket. Letartóztatták, és a rendőrök nagyon megverték. Az egész város fellázadt. Nem a két éves áldozat miatt, hanem mert megverték a gyilkost! Protestáltak, és kiálltak a jogaiért. És én ott ültem, és csak hallgattam, ahogy mindenki elmondta a véleményét. Tudtam, hogy sorra fogok kerülni…
„Te mit mondasz, Johnson tiszteletes…?” Hát, igen, én akkor azt mertem mondani, hogy a bűnözőknek nincsenek jogaik… Hú! Hát, ez nagyot szólt. Egy fekete, közülük való lelkész a környékről, és azt mondja, hogy a bűnözőknek nincs joguk? „Szégyellenie kellene magát!” „Nem akar kiállni értünk?!” „Te lelkész létedre ilyet mondasz!”, stb., stb.
Amikor végre egy kis csönd lett, megkérdeztem, hogy beszélhetek-e. Persze, belementek.
„Hadd kérdezzem meg, itt, ugye, mindenki kosárlabdázik?” Szinte mindenki feltette a kezét: ez egy ilyen környék… – „A kosárlabda egy játék, ugye?”
„Igen.”
„A játékban vannak szabályok, igaz?”
„Persze, lelkész. Mit akarsz ezzel?”
„Mi történik az NBA-ben, ha 5-6 hibapontot kapsz?”
„Hát, kipontozódsz!”
„Az életben is vannak szabályok, és mi ebben a közösségben élünk. És az egyik ilyen szabály, hogy nem lősz le embereket. Mert ha lelősz valakit, megszeged a szabályokat. Mi van, ha 5-6 hibapontot kapsz? Kizárnak a játékból, mert megszegted a szabályokat. Nincs tovább jogod benne lenni a játékban. Ugyanez történt itt is: ez az ember lelőtt egy ártatlan kétéves gyereket. Kipontozódott, elvesztette a jogát, hogy a közösségben legyen. Én nem fogom megvédeni a jogait, miután ilyen durván megszegte a szabályokat. Nem érdemli meg, hogy a közösségünkben maradjon. Hát nem veszitek észre, hogy bohócot csinálunk magunkból, ha védjük a jogait, miután lelőtt egy ártatlan gyereket, és többet is lelőhetett volna?”
Ezzel aztán egyetértettek, és csöndben hazamentek. Az emberi jogok fontosak. Mindegyik emberi jog fontos. Ez a szabálygyűjtemény az egyik legfontosabb kulturális vívmányunk, de az emberi jogok nevében gátlástalanul összeugrasztani különböző embercsoportokat, az már más dolog.
– Máskor is sikerült lecsillapítania a kedélyeket, és ehhez L Ron Hubbard egy másik művét, egy szintén szekularizált, a józan észen alapuló erkölcsi szabálygyűjteményét, „Az út a boldogsághoz” című könyvecskét használta. Az eredmények megdöbbentőek és önmagukért beszélnek. El tudná mondani, hogy ez hogy volt lehetséges? Kiosztottak rengeteg példányt… Ez eddig érthető, de egy egyszerű füzet elolvasása hogyan tud lecsillapítani egy lövöldözést vagy egy bandaháborút?
– Az út a boldogsághoz sokkal komolyabb írás, mint ahogy elsőre gondolná az ember. L. Ron Hubbard úgy fogalmazta meg, hogy az olvasóhoz közvetlenül mint szellemi lényhez szóljon. Annyira közvetlenül, annyira kendőzetlenül szólítja meg, hogy a gondolatok még azelőtt átmennek, mielőtt az olvasás közben gyakran előforduló előítéletek előbújnának az emberben. Nagyon működik. Csak annyi volt a dolgunk, hogy kiosszuk a bandatagoknak, és ők hazamentek. Mondom, az ember alapvetően jó…
– Tényleg ennyi?
– L. Ron Hubbard egyik legforradalmibb mondata ez: „Az igaz, ami számodra igaz.” Mire egy ember felnő, addig a tekintélyelvűség rengeteg kárt okoz a lelkében. Gyakran nem az a baj, hogy nem hallotta senkitől, hogy mit kell tennie, hanem az, hogy az a „bölcs” mondás, az a kioktatónak tűnő „okosság” már csak egy lesz a sok tekintélyelvű tanács közül. Az anyád azt mondja, hogy ezt és ezt kell csinálnod, az apád azt mondja, hogy ezt és ezt kell csinálnod, az óvónéni azt mondja, hogy ezt és ezt kell csinálnod, a tanár azt mondja, hogy ezt és ezt kell csinálnod… Nem egyszer-kétszer mondják, hanem szinte folyamatosan… Az Egyház azt mondja: „Ne szexelj a házasság előtt!” Ki tarja ezt be?! Ehhez képest Az út a boldogsághozban azt olvassa: „Légy hű szexuális partneredhez!” Na, ezzel már tud mit kezdeni az ember. Azzal, hogy „ne igyál”, nem tud mit kezdeni, de azzal, amit ez a könyv mond, hogy: „Légy mértékletes!”, már megint tud. Ráadásul, Az út a boldogsághoz nemcsak 21 szabályt tartalmaz, hanem mindegyik pontról egy-egy fejezetet is, ahol Hubbard kifejti, hogy miért ésszerű az adott szabályt betartani.
Miután elolvastattam velük, megkérdeztem, hogy ki melyik ponttal nem tud egyetérteni. Alig volt pár közülük, aki kettőt tudott mondani. „Akkor a többi 19-cel egyetértettél te is?” És rá kellet döbbenniük, hogy: igen. És valahogy ezután maguktól vették észre, hogy semmi értelme annak a lázongásnak, amelybe belehergelték magukat. Ha tekintélyelvűen papoltam volna nekik, meg se hallottak volna, és folytatják az erőszakot.
Ám ők hazamentek. És mindenki hazaérkezik, amikor megismeri a szót.
– Köszönjük szépen a beszélgetést, tiszteletes úr!