Bánrévi Andrea, frissen felszentelt lelkész mesélt nekünk arról, hogyan ment végig a lelkésszé válás útján, és milyen érzések kavarognak benne a hivatalos ceremónia végeztével. Andrea tiszteletes beavatott minket abba is, hogy mik a tervei a jövőre nézve.
Mit kell tudni rólad mint lelkészről? Hogyan találkoztál a szcientológiával?
52 éves, kétgyermekes anyuka vagyok, és 17 éve vagyok szcientológus. A szcientológia gyakorlatilag az életemet mentette meg. Volt egy nagyon komoly betegségem, megkaptam a szükséges orvosi kezeléseket, de úgy érzem, ami igazán nagy lelkierőt adott nekem ahhoz, hogy teljesen meggyógyuljak, az a szcientológiában az a nézőpont volt, hogy nemcsak ez az egy életem van, hanem van még tovább is. Csodának érzem, hogy meggyógyultam egy olyan betegségből, amelyből elvileg nem szoktak az emberek meggyógyulni. Amikor ez megtörtént, akkor kezdtem el igazán komolyan foglalkozni a szcientológiával. Azóta összességében nagyon sokat tanultam, szinte folyamatosan. Megtanultam a Szcientológia alapjait, illetve minden olyan dolgot, amivel segíteni tudtam magamnak és másoknak is. Jobbá tudtam tenni az életemet, és végül egy ponton, egészen pontosan 2008-ban, csatlakoztam a kazincbarcikai szervezethez vallási szolgálatra. Nagyon élveztem, hogy segíthetek az embereknek, de én még többet akartam tanulni, és ott azt mondták, ezt megtehetem Koppenhágában.
Amikor hazajöttem, nagyon lelkes voltam, olyan dolgokat tudtam, amelyek látványosan javították az emberek életét, érzelmi állapotát vagy bármivel kapcsolatos hozzáállását. Annyira tetszett, hogy úgy gondoltam, ha van még ebben ennél több is, akkor azt én kiaknázom.
Rájöttem, hogy a szcientológiában nagyon sok lehetőség van, és hogy mennyire egyszerű az embereknek segíteni. Ezt nem kell túlbonyolítani, minél egyszerűbben csináljuk, annál jobb. Úgy is mondhatnám, hogy számomra ez egyfajta szerelem. Lehet, hogy furcsán hangzik, de minden tanfolyamban volt egy pont, ahol éreztem ezt a szerelem-érzést. Az életemet átjárja a szcientológia, és hogy segíthessek általa másoknak is kijönni nehéz élethelyzetekből.
Miért éreztél késztetést arra, hogy lelkésszé válj?
Leginkább azért, mert amikor L. Ron Hubbard Alapok című sorozatának könyveit olvastam, akkor rájöttem, hogy az emberek egy nagyon kemény csapdában vannak, amit ők maguk kreáltak saját maguk számára. Lelkészként, amikor az ember ismeri a megfelelő szellemi technológiát, akkor már pusztán egy beszélgetéssel meg is tudja fogni azt a pontot, ahol segíteni lehet a személynek. Ott azonnal megkönnyebbülést lehet elérni nála, illetve megbocsátva érezheti a tettét, amire esetleg nem büszke. Amikor ezt valakinek el tudja mondani, és az a személy nem rója meg őt érte, mert pontosan tudja, hogy mindannyian ugyanabban a csapdában vergődünk, akkor az ember késztetést érez arra, hogy ezt csinálja. Mi azt valljuk, hogy az ember alapvetően jó, és lelkészként is ez lesz a nézőpontom. Az ember túlélésre törekszik, és ebből a szempontból tudom segíteni az embereket.
Milyen érzés most, hogy felszenteltek a Szcientológia Egyház lelkészévé?
Ha azt mondom, hogy büszke vagyok, az nem fejezi ki igazán, amit érzek. Ez inkább egyfajta elégedettségérzés nekem. Végre fel vagyok jogosítva arra, hogy bárkinek, bárhol, bármikor hatékonyan segítsek és megbocsássak.
Szerinted mi a szerepe egy szcientológus lelkésznek a társadalomban?
A vallás oktató és civilizáló hatást fejt ki a társadalomban. Ez minden vallásra igaz, csak néhol egy kicsit elferdült ez az útvonal. Nálunk ezek nagyon éles vonalak, ahogyan ebbe az irányba tartunk. Képzett lelkészként nagyon sokat tudok tenni azért, hogy civilizált társadalmunk legyen, és jól oktatott gyerekeink. Eltökélt szándékom, hogy rendszeresen legyen nálunk vasárnapi szertartás Miskolcon, és ott népszerűsítsük egyre szélesebb körben a Szcientológiát. Nálunk van oktató jellegű tevékenység, amely segít abban, amivel a gyerekeink küzdenek, és amivel mi is küzdöttünk annak idején. Csak annyit mondtak, hogy tanulj, de azt nem mondták meg, hogyan. Mi meg tudjuk mondani a hogyant, és eredményes oktatást tudunk elérni. Illetve mindig vannak csoportauditálások. Ha egy személynek minden héten megvan az a stabil adata, hogy akármi történt is vele, de elmegy, és a vasárnapi szertartáson részt vesz egy kis csoportauditálásban, mindezt ingyen, akkor stabil adattá válhatunk a társadalomban, amely így valóban civilizálttá válik. Ez egy nagyon-nagyon jó dolog. Ezzel élni kell, és ezt használni kell. El kell mondani az embereknek, hogy ez az ő jövőjük. Nemcsak én vagyok halhatatlan, hanem Te is.
Köszönjük Bánrévi Andrea tiszteletesnek az interjút, és kívánunk neki további nagyon sok sikert és örömöt a lelkészi pályán is!