„Goromba voltam a párommal, pedig nem is adott rá igazi okot… Miért?”
„Ráripakodtam a gyerekre, pedig csak segíteni akart… Miért?”
„Megláttam azt az embert a buszon, és olyan furcsa aggodalom tört rám, hogy egész délután nyomott voltam tőle… Miért?”
Ismerős? Mindannyiunkkal történt már ilyen. Vagy hasonló. Honnan jönnek ezek az érzések, gondolatok?
A reaktív elme lényünk azon része, amely olyan dolgokért felel, amiket mi magunk sem értünk vagy szeretünk. Ennek köszönhetjük, hogy néha irracionálisan cselekszünk, gondolkodunk vagy érzünk. Mondhatjuk, hogy minden rossz dolog, amit teszünk vagy történik velünk, minden ilyen döntés vagy gondolat, elménknek ebből a részéből fakad.
És a sort lehet még folytatni: tapasztalsz olyat időnként, hogy negatív gondolatok törnek rád, kételkedsz a saját sikereidben, vagy zaklatott leszel minden látszólagos ok nélkül?
Az irracionális félelmek, aggodalmak, a mély fájdalmak miatti gyötrődés mind erednek valahonnan, és a megmagyarázhatatlannak tűnő dolgok valójában nagyon is megmagyarázhatóak.
Hogyan működik az elme?
Ahhoz, hogy világos legyen a reaktív elme, meg kell érteni magának az emberi elmének a működését.
Az elme természetes képessége, hogy felvételt készít mindenről, ami egész életünkben történik velünk. Minden, amit érzékelünk, legyen az kép, hang, íz, szag, tapintás vagy fájdalom, illetve számos más érzéklet, tárolódik odabent. Ezt L. Ron Hubbard a Dianetika: A szellemi egészség modern tudománya című könyvében időnyomnak nevezte el, amely tapasztalataink teljes feljegyzését jelenti – méghozzá fogantatásunktól kezdve.
Az analitikus elme
Az elmének ebben a részében rögzített események és adatok tulajdonképpen azok a tapasztalások, amelyek segítenek a jelenben észszerű, racionális döntéseket hozni és problémákat megoldani. És minél jobbak ezek a döntések, annál nagyobb az esély egy sikeresebb és boldogabb élet megteremtésére.
Az ilyen emlékek az analitikus elmében tárolódnak. Ez a racionális rész. Gondolkodik, számításokat végez és emlékszik.
A reaktív elme
Azonban van néhány esemény, amelyek nem az analitikus elmében tárolódnak, hanem elménk egy másik részében: a reaktív elmében. Azok az események, amelyek reaktív elménkben tárolódnak, a fájdalmas tapasztalások. Minden olyan történés, amikor fájdalmat éreztünk vagy öntudatlanok voltunk, itt tárolódik, többnyire öntudatlan emlékként. Ennek eredendő célja egyszerű: hasonló, fájdalmasnak ígérkező helyzet közeledtével e korábban rögzített, kellemetlen érzéseket a reaktív elme rányomja az egyénre, hogy arra ösztökélje, kerülje el azt a helyzetet, ami korábban fájdalmat okozott – vagyis veszélyeztette a túlélést. Ez első hallásra akár még pozitív dolognak is tűnhet, de valójában egyáltalán nem az. Miért?
Irracionális dolgok a reaktív elmében
Vajon miért fél az emberek egy része egy aprócska póktól, amit egy mozdulattal eltüntethetne? És egy kiskutyától, amely barátságosan közelít, vagy csak szimplán elsétál mellette?
Nos, ennek oka az, hogy volt egy olyan fájdalmas esemény a múltban, ami hatással van az egyén jelenére. Talán megcsípte egy pók, vagy megtámadta egy nagyobb kutya, és később, amikor lát egy hasonló dolgot – hiába nem ugyanaz –, a reaktív elme akcióba lendül, és arra utasít, hogy kerüld el. Mindezt úgy, hogy újra érzed azokat a negatív tapasztalásokat, amelyeket a múltbeli fájdalmas eseményben éreztél. Hiába nem akar senki sem bántani a jelenben, és kívülről teljesen irracionálisnak tűnik az egész, te mégis érzed, és az elméd ezen része befolyásol.
Egy másik példa, amikor romlott ételt ettél. Volt már olyan, hogy mikor újra megérezted annak az ételnek az illatát, megint rosszul lettél? Pedig ez az étel a jelenben nem romlott, sőt még csak nem is ettél belőle, tehát nem tudja újra ugyanazt okozni, mint a korábbi eseményben.
Akkor hát mi hozza elő ugyanazt az érzést, ha nem is ettél az ételből? A reaktív elméd buzgón újraéleszti benned az emléket minden egyes, korábban rögzített fájdalmas vagy kellemetlen érzéklettel együtt, ezért a jelenben is rosszul leszel, hiába még csak meg sem kóstoltad az ételt.
Ez a reaktív elme.
Próbál védeni, amikor úgy érzi, veszélyben vagy, de valójában maga okozza irracionális félelmeinket, a saját magunkban vagy másokban való kételyeinket, az észszerűtlenséget, a hirtelen dühöt és egyéb szélsőséges érzelmeket vagy megnyilvánulásokat.
Hogyan tudod elérni, hogy a múlt fájdalmas élményei ne legyenek többé hatással a jelenedre? Hogyan tudsz fölébe kerekedni a reaktív elme önjelölt, mégis bugyuta védekező mechanizmusának, mely akkor is rád nyomja nem kívánt „védelmét”, amikor semmi szükséged rá?
Olvasd el L. Ron Hubbard Dianetika: A szellemi egészség modern tudomámya című könyvét, és tudj meg többet a témáról!
