2022. április 29-én két újabb tiszteletes született a budapesti Szcientológia Egyház kápolnájában.
A ceremóniát – mely ebben a hónapban már a harmadik avató eseménynek számít – Bocsor Krisztián tiszteletes vezette, aki a hagyományoknak megfelelően felkérte a lelkészjelölteket, hogy tegyék le esküjüket, benne titoktartási fogadalmukkal. Bocsor Krisztián az újonnan lelkésszé vált Bánrévi Andrea és Bérczes István nyakába akasztotta a szcientológia keresztjét, mellyel a két jelölt nem pusztán a jelképet öltötte magára, de a tisztség minden kiváltságát és felelősségét is.
Bánrévi Andrea, kétgyermekes anyukaként lépett a felszentelt lelkészek sorába. Elmondása szerint 17 évvel ezelőtt vált szcientológussá, amikor is szó szerint az életét mentette meg, hogy megismerkedett a szcientológia vallással, amely azóta is életének egyik fő mozgatórugója.
„Rájöttem, hogy a szcientológiában nagyon sok lehetőség van, és hogy mennyire egyszerű az embereknek segíteni. Ezt nem kell túlbonyolítani, minél egyszerűbben csináljuk, annál jobb. Úgy is mondhatnám, hogy számomra ez egyfajta szerelem. Lehet, hogy furcsán hangzik, de minden tanfolyamban volt egy pont, ahol éreztem ezt a szerelem-érzést. Az életemet átjárja a szcientológia, és hogy segíthessek általa másoknak is kijönni nehéz élethelyzetekből.”
A négygyermekes és háromunokás Bérczes István tiszteletes – aki idén fogja betölteni 70. életévét – elmondta, hogy 30 éve találkozott a szcientológiával. Igazi veterán szcientológusnak tartja magát, aki először csupán arra próbált választ kapni: „vajon jó vagyok-e vagy rossz”.
A szcientológiában felkínált adatok az elmével kapcsolatban gyorsan választ is adtak a kérdésére. Ekkor döntötte el, hogy minél többet szeretne segíteni az embereknek. Ez lelkésszé szentelésével még inkább megvalósult. Elmondása szerint ez semmihez sem hasonlítható élmény volt a számára.
„Ez egy nagyon-nagyon felemelő érzés. Megtisztelő, ha az ember a szcientológia lelkészeinek csoportjához tartozik. Ez saját magam számára is nagyobb megbecsülést jelent. Jó érzés, hogy teljesíteni tudtam. A lelkészképzés alatt fantasztikus volt prédikációkat tartani gyakorlásképpen, amire ráadásul olyan visszajelzéseket kaptam, hogy magam sem gondoltam, hogy ilyen hatást tudok vele kiváltani: a résztvevők teljesen úgy érezték, mintha a prédikáció nemcsak gyakorlat lenne, hanem valóban egy igazi szertartáson hallgatnának engem. Elképesztő élmény, teljesen átszellemültem. Mintha az egész termet betöltöttem volna a lényemmel. Nagyon jó érzés volt, hogy új oldalról ismertem meg saját magamat. Nagyon nagy érték volt, és most is az. Mindenek feletti érzés volt.”
A közösség nagy örömmel fogadta és hatalmas tapssal köszöntötte az újonnan felszentelt lelkészeket, ők pedig boldogan és alázattal fogadták új tisztségüket.
Kívánunk mindkettőjüknek nagyon sok sikert új küldetésükben!