Legújabb interjúnk Molnár Istvánnal készült, aki évek óta a szcientológus közösség tagja, és most hivatalosan is felszentelt lelkésszé vált. István az emberi kapcsolatain akart javítani, amikor megismerkedett a Szcientológiával, mára pedig jóval többet kapott annál, mint amiről valaha álmodott.

Az első kérdésem, hogy mit kell rólad tudni?

Budapesti családból származom, tősgyökeres magyar vagyok. Két fiútestvérem van, akikkel alapvetően ateista neveltetésben volt részünk. A 20-as, 30-as éveimben elkezdtek olyan dolgok is érdekelni, amelyek a látható dolgokon túl vannak. Nem értettem a látható dolgokat, legfőképp az emberi kapcsolatok terén, hogy miért reagálnak így vagy úgy a körülöttem lévők. Így elkezdtem keresni rá a válaszokat. Rengetegféle dolgot kipróbáltam, majd egyszer csak találkoztam egy szcientológussal. Először nem tudtam, hogy az illető szcientológus. Egyszerű life coach volt, és elkezdtünk dolgozni a problémáimon. A családommal való kapcsolatomon szerettem volna javítani, de magamtól nem ment, hiába próbálkoztam. Két-három alkalom után derült ki, hogy a Szcientológiáról van szó. Akkor azonban már kaptam tőle olyan tudást, ami segített, és amit eddig senkitől nem kaptam, így nem menekültem el fejvesztve. Felkeltette az érdeklődésemet, mivel használható eszközöket adott, amiket már tudtam is alkalmazni az életemre. Egy ideig dolgoztunk együtt, aztán besétáltam az egyházba.

Tényleg változtak a kapcsolataid a kapott eszközöktől?

Abszolút. Elsősorban megértettem dolgokat, hogy mi mitől van úgy az életemben. Egyrészt a kapott információk megértése, illetve a kapott módszerek működésének megfigyelése segített bizonyosságot szerezni. Ha használom ezeket, akkor nem lefelé, hanem felfelé viszem az életemben a kapcsolataimat. Ehhez persze kellett a szándékom, ami a másik fél oldaláról nem feltétlenül volt meg, de ezek segítségével képes voltam legalább jobban megérteni az okokat, és legalább egy kicsit javítani a helyzeten, majd tovább. Sok könyvet áttanulmányoztam a lelkészségem előtt más területről, és láttam, hogy amit szerettem volna elérni a kapcsolataimban, azt leginkább a lelkésszé válás útján kaphatom meg. Ebben a tanulmányban hozzáteszem, semmilyen szürreális dolgot nem kell beleképzelni.

Akkor ez meg is válaszolja azt a kérdést, hogy miért éreztél késztetést arra, hogy a Szcientológia lelkészévé válj.

Igen. Amilyen problémában én benne vagyok, és amit nem tudok kezelni, arról azt vettem észre a pályafutásom alatt, hogy abban mások is benne vannak, és más sem biztos, hogy tudja, hogyan kezelje. Van, aki ösztönösen, nagyon jól kezeli ezeket a dolgokat, mert jól kommunikál, de az ilyenből kevés van. És biztos vagyok benne, hogy más területen vagy más emberekkel neki is van problémája. Ez a lelkésszé válás mutatta meg nekem azt, amit igazán szeretnék, hogy tudom kezelni az életemet és a kapcsolataimat másokkal. De ezt akkor még nem tudtam megfogalmazni. A lelkésznek olyan tudás van a birtokában, amivel egészen jól lehet stabilizálni, javítani vagy megmenteni a kapcsolatokat. Így támasz lehetek az emberek számára.

Mennyi idő volt kiképződnöd lelkésszé?

Körülbelül másfél év elmélet, de gyakorlattal együtt 8 év. Kellett ez az idő, hogy sokkal nagyobb belső késztetéssel és kötelességtudattal tudjak segíteni másoknak. 

Milyen érzés most, hogy felszenteltek Szcientológia-lelkésznek?

Nagy felelősséget kaptam a felszentelés alatt. Ezt viselni kell, de visszanézve nem volt nehéz, hiszen az elmúlt évek alatt azért már felvettem ezt a fajta felelősségtudatot. Ez a felszentelés adott egy visszajelzést, hogy tartozom valahová, hogy jó úton vagyok, és biztat arra, hogy folytassam tovább.

Hogy látod, milyen szerepe lehet egy lelkésznek a társadalomban?

Én azt gondolom, hogy az embernek, függetlenül attól, hogy mennyire anyagias világban élünk, valójában nem az anyagi javak számítanak a legjobban. Fontosak, de a legeslegfontosabb a másik személlyel való viszonya. Lehet nagyon jó autóm, de ha a férjemmel, a szüleimmel vagy a gyerekemmel nem jó a viszonyunk, esetleg nincsenek barátaim, vagy nem tudok beilleszkedni egy közösségbe, akkor nem igazán ér semmit, hogy van egy vagy öt autóm és más vagyoni dolgok. Az elmúlt 8 év megmutatta nekem, hogy az embereknek vannak gondjaik, és keveseknek vannak igaz barátaik, nem mondjuk csak ivócimborák. Azt vettem észre az egész lelkészséggel, a képzésemmel és a rengeteg gyakorlással kapcsolatban, hogy az egészben a legnagyobb nyereségem az, hogy jelen pillanatban bárkinek tudnék a barátja lenni, akinek szeretnék. Ha csak ez megvan – de emellett nyilván sok más pozitívum is van –, akkor azt mondanám, hogy már megérte az egész. Amikor elindultam, csak azt tudtam, hogy változtatni akarok valamin, de nem tudtam, hogy pontosan mit is szeretnék. Most már tisztán látom. Egy lelkész szerepe megtapasztaltatni az emberekkel, hogy lehet sokkal jobb állapotú az életük, és hogy ezt hogyan érhetik el.

Mik a terveid a jövőre nézve a lelkészi szolgálattal kapcsolatban?

A folytatás. Szeretném továbbra is csinálni, amit eddig. Erre nagyon nagy szükség van a társadalomban.

Tervezel szertartásokat is tartani? 

Azt gondolom, hogy igen. A szellemi tanácsadás mindennapi része az életemnek, de a szertartások között is vannak nagyon érdekesek. Most már képes vagyok többek között esküvői és névadói szertartásokat is levezetni, úgyhogy semmi akadálya!

Köszönjük szépen Molnár István lelkésznek az interjút, és kívánunk neki további sok sikert és örömöt a szolgálatában!