Hogyan képes a Szcientológia tökélyre fejleszteni a kommunikációt? Soós Zoltán történetéből kiderül. Interjúsorozatunk legújabb részében Soós Zoltánnal ismerkedhetünk meg. Zoltán nemcsak a kommunikáció és a nyilvános beszéd művészetében vált profivá, de jelenleg már oktatja is ezt a tudást másoknak. Izgalmas története és kapcsolata a Szcientológiával pedig még érdekesebbé teszi őt.

Az első kérésem, hogy mondj egy pár szót magadról, kérlek! 

Képzésekkel, tréningek tartásával foglalkozom, ez a fő tevékenységem. Az ehhez szükséges tapasztalatot a rengeteg képzés mellett az a több mint egy évtized adja, amikor ügyvezetőként a csapattársaimmal nulláról építettünk fel valamit, és azt a saját területén Európa legnagyobbjává tettük. Ez a Drogmentes Magyarországért Maraton, melyben egy 20 fős csapat futja körbe Magyarországot. Összesen 2000 kilométert futunk és 300 települést érünk el. A maraton során 20-30 000 gyerek csatlakozik be a futásba, a csapat összesen 50 000 gyereknek tart előadásokat az iskolákban. A programhoz olimpiai bajnokok és más hírességek csatlakoznak Védnökként, hogy a személyes hitelükkel támogassák a drogmegelőzést.

Sikeres vállalkozó vagy, boldog párkapcsolatban élsz a menyasszonyoddal, és rengeteget teszel a környezetedért. Mi a sikered titka?

Két válaszom van erre. Az egyik az, hogy jóban tudok lenni önmagammal. És ez nagyon fontos, mert az ember nem emészti magát, nem szenved, nem értékeli le vagy hibáztatja önmagát. Nem szédeleg vagy keresi a helyét a világban, hanem tisztában van azzal, hogy kicsoda ő, és mit szeretne csinálni. Így aztán lehetnek céljai, amelyek felé tud haladni, és ahogyan halad, lehetnek sikerélményei. Tehát jól érzi magát a bőrében. Ez az egyik kulcs, ami személyesen rólam szól.

A másik kulcs pedig az, hogy meg tudom találni a hangot a környezetemben lévő emberekkel. Akkor is, ha hosszabb távú együttműködés van közöttünk, akkor is, ha csak néhányszor találkozunk véletlenszerűen, és akkor is, ha idegenként most akadunk össze életünkben először. Úgy gondolom, bármelyikről is van szó, létfontosságú, hogy az ember hogyan viszonyul másokhoz, hogyan találja meg velük azt a közös hangot, amellyel fel tudja fedezni a másikban lévő értékeket. Ha ezt képes látni, és még vissza is tudja jelezni a másiknak, akkor nagyon jó emberi kapcsolatai lehetnek.

Mikor találkoztál a Szcientológiával, és mikor döntöttél úgy, hogy elkezded tanulmányozni?

1998-ban volt az első találkozásom, amikor az úgynevezett OCA teszttel – ami egy 200 kérdéses személyiségteszt – akadtam össze. Mivel engem foglalkoztattak az olyan kérdések, mint hogy „Mi is az ember?”, „Ki vagyok én?”, és „Honnan jöttünk?”, ezért nagy örömmel szántam rá időt, hogy kitöltsem. Egyébként azért kezdtem el foglalkozni a Szcientológiával, mert valódi válaszokat hozott. A könyvszakmában dolgoztam csaknem egy évtizedig, így rengeteget olvastam, és felfedeztem, hogy mennyi érték van köröttem, hogy mi emberek mennyi hasznos dolgot fedeztünk már fel, mennyi választ találtunk már meg. A könyvekben örökítjük át generációról-generációra az emberiség felhalmozott tudását, a sokszor szó szerint zseniális bölcsességet. Az egyetlen gondom az volt, hogy amit olvastam, az sokszor túl elméleti volt, valahogy megfoghatatlan, és nehezen lehetett átültetni a hétköznapi életre. Nekem meg arra volt szükségem, hogy változni tudjak, én használni akartam a megszerzett tudást, javítani akartam a tevékenységemen, az életemen. A Dianetika: A szellemi egészség modern tudománya című könyv volt az, ami olyan válaszokat adott, mint amilyeneket kerestem, és amiket elkezdhettem alkalmazni a mindennapjaimban. Mivel apránként megtapasztaltam, hogy ami ebben a könyvben le van írva, az nagyon is logikus, és még működik is, elkezdtem egyre mélyebbre ásni.

Mi a legnagyobb nyereséged, amit elértél L. Ron Hubbard írásainak tanulmányozása révén?

Az első és legfontosabb nyereségem az volt – amely valójában bebizonyította, hogy itt mérhetetlenül értékes tudás van –, hogy megértettem az ember működését. Saját magamat is, de úgy alapvetően az embereket. Engem mindig is nagyon zavart, hogy itt van az Ember, aki tiszteletre méltó, csodálatra méltó, elképesztő dolgokat tesz, művészi értékeket hoz létre, ragyogó tud lenni mindenben, amit csinál, de néha meg kiszámíthatatlan, oda nem illő, ostoba módon viselkedik. Balhézik, lop stb., és valahogy nekem nem állt össze ez a kettősség. Valami, ami ennyire tiszta, értékes és jó, nem lehet ennyire vad és logikátlan néha. A Dianetika: A szellemi egészség modern tudománya című könyv zseniális volt ebből a szempontból, mert megadta a választ arra, hogy ez miért van így. Segített abban, hogy megértsem az Embert és saját magamat. Segített ránéznem, hogy az Ember tényleg olyan, amilyennek jobb pillanataiban látom, és tényleg méltó arra, hogy tiszteljem, csodáljam és becsüljem, csakhogy van benne egy olyan „toldalék”, egy plusz oda nem illő valami, ami ezekre az őrültségekre készteti. Ennek megértése pedig eszközt adott arra, hogy én magam jobbá tudjak válni, és segíthessek másoknak is abban, hogy jobbá váljanak.

Hogyan gyakorlod a vallásodat a hétköznapokban?

Az a szerencsénk, hogy a Szcientológia egy „alkalmazott vallási filozófia”. Ez így kicsit bonyolultan hangzik, szóval inkább úgy mondom, hogy a Szcientológia egy nagyon gyakorlatias vallás. Kifejezetten olyan eszközöket ad a XXI. század emberének kezébe, amelyeket a saját életében használni tud, akár a magánéletében, a saját céljai elérésében, a párkapcsolatában, a munkahelyén stb. Például azt mindannyian tudjuk, hogy beszélgetés közben az ember helyesen teszi, hogy ránéz arra, akivel beszél. Még azt is tudjuk, hogy miközben a másikat hallgatom, bölcs dolog egy-egy bólintással, vagy pár szóval visszajelezni neki, hogy megértettem, amit mondott.

De hogy ennek a témának milyen mélységei vannak, és ezt milyen szinten lehet használni, hogy mit jelent TÉNYLEG odafigyelni a másikra, mit jelent TÉNYLEG biztosítani őt arról, hogy fogadtam, amit mondott, azt én itt tanultam meg, a Szcientológiában. És ezért is lehet az, hogy miután ezekkel az ismeretekkel kiegészültek a korábbi saját tapasztalataim,  most hivatásom szerint a nyilvánosság előtti kommunikációt oktatom, és ezzel nagyon sok embernek tudok segíteni.

Ami pedig a vallás spiritualitás oldalának megtapasztalását illeti, itt lett teljes bizonyosságom arról, hogy az ember nem csak egy test, hanem halhatatlan szellemi lény. Ebben a fejlődésben az auditálás nevű eljárás nyújt segítséget, amiben rengetegszer volt módom részt venni, és olyan dolgokat megérteni a saját szellemi természetemről, amelyeket máshogy nem érhettem volna el. Az auditálás talán legcsodálatosabb jellemzője, hogy nem követeli meg, hogy az ember higgyen benne, hanem mindenről saját maga, a saját életét és múltját megélve vagy megtapasztalva szerez bizonyosságot.

Köszönjük szépen az interjút Soós Zoltánnak.