Pontosan 175 évvel azután, hogy a magyarok csatlakoztak Európa más nemzeteihez azzal, hogy felemelték szavukat egy egyenlőtlenségre alapuló társadalmi berendezkedéssel szemben, majd szabadságharcot hirdettek egy idegen hatalom uralma ellen, majd túl két szörnyű világégésen, felmerül a kérdés, hogy vajon sikerült-e kivívnunk a szabadságunkat?
A szabadság fogalmának keresése talán egyidős az emberi gondolkodással. Alapvetően kétfajta szabadságfogalom létezik: a valamitől való szabadság, megszabadulás, illetve az a szabadság, amely nem függ semmitől, hanem önmagában az előzményektől mentes spontán lét, cselekvés vagy birtoklás lehetősége.
A szabadság társadalmi, politikai, kulturális vagy gazdasági értelemben azt is jelenti, hogy rendelkezünk jogokkal kötelességeink mellett és a kölcsönösen elfogadott keretrendszereken belül döntési pozícióban vagyunk. A forradalmak és szabadságharcok általában ezen jogok kivívására irányulnak.
Mindazonáltal ott vannak egyéni szorongásaink, félelmeink is, amelyektől szintén szeretnénk megszabadulni, és elérni, hogy ezek nélkül tekinthessünk létezésünkre.
Ha körülnézünk mai világunkban, talán bármilyen fölösleges politikai felhang nélkül kijelenthető, hogy van még mit keresnünk a társadalmi, gazdasági és kulturális szabadság területén.
L. Ron Hubbard, a Logikák című írásának 24. pontjában így fogalmaz:
„A filozófia, a természet- és társadalomtudományok (mint például a közgazdaságtan, politika, szociológia, orvostudomány, kriminológia stb.) megoldása elsődlegesen az emberi elme problémáinak megoldásától függ.”
A Dianetikában pedig felfedezésre került, hogy egyik részében maga az elménk hordozza a múlt azon árnyait, negatív emlékeit, érzelmeit és érzéseit, amelyek a jelen környezet kihívásaival kapcsolatba kerülve önkéntelenül emlékeztetnek bennünket a veszteségekre és fájdalomra, hogy megóvjanak azok újra beköveztétől.
Tehát szabadságunk egyik legfőbb akadályát saját elménkben hordozzuk, viszont a jó hír, hogy megszabadulhatunk tőle, és visszanyerhetjük teljes szellemi szabadságunkat annak mindkét jelentésében.
Ma azokra a hősökre emlékezünk, akik felemelték szavukat az elnyomással szemben, és hajlandóak voltak akár életüket is feláldozni a változás szükségessége miatt és a szabadságért. Tisztelet illeti őket!
Viszont ma rendelkezünk azzal a módszertannal, hogy saját árnyainktól megszabadulva hogyan hozhatjuk el az egyéni teljes szabadságot mindenkinek, ezáltal elérhető közelségbe hozva a társadalmi szabadságot is!
