A 2024. november 19-én megrendezett vallásközi párbeszéd a tolerancia világnapjához kapcsolódóan került megszervezésre a Szcientológia Egyház dísztermében. Az eseményen hat különböző vallás képviselői – lelkészek, teológusok, rabbi és vallásbölcsész – vettek részt, hogy a bűnbocsánat, megbékélés és béke témájáról cseréljenek eszmét. A rendezvény célja az volt, hogy hidat építsen a különböző hitrendszerek között, és közös válaszokat keressen az emberi lét egyik legmélyebb kérdésére: mit jelent a bűnbocsánat, és hogyan érhető el a béke.

Bűnbocsánat a vallások szemszögéből

A résztvevők a bűn és a bűnbocsánat fogalmát saját vallásuk tanításaival összhangban elemezték.

A katolikus egyház képviselője a halálos bűnök súlyát, az önmagával és Istennel való szembefordulás lélekromboló hatását emelte ki. Hangsúlyozta, hogy a bűnbánat és a gyónás lelki erőt adhat, amely képessé teszi az embert a változásra. Hiszen nem az a baj, hogy elköveti az ember a bűnöket, hanem, ha nem tesz semmit, és nem akar felállni onnan.

Kiemelte, hogy az egyház a bűnt ítéli el, nem pedig a bűnöst. Sokszor egymásra mutogatunk, pedig valójában, ha önmagunknak meg tudunk bocsátani, utána a másiknak is könnyebben megy, és ezáltal az értékét is jobban észre tudjuk venni.

A református vallás képviselője rámutatott, hogy a bűn és a konfliktus kéz a kézben jár, és hangsúlyozta, hogy a református közösségekben az istentiszteletek a bűnbocsánat keresésének fő színterei. „Konfliktus nélküli élet nem létezik, de törekednünk kell arra, hogy életünket nagyobb bűnök nélkül éljük” – mondta.

Elmondta, hogy a református tanítás szerint a megbocsátás Isten kegyelmének megnyilvánulása, amely minden ember számára elérhető, feltéve, hogy őszintén törekszik a bűnbánatra és a megváltozásra.

A Szcientológia egyház képviselője egy etikai és morális keretrendszer jelentőségét emelte ki, melynek célja, hogy az egyén saját maga érje el a feloldozást, és tegyen aktív lépéseket tettei jóvátételére. Ez a folyamat nemcsak a másokkal való kapcsolat helyreállításában segít, hanem abban is, hogy az egyén önmagával szemben is megbékéljen.

Náluk is megjelenik a gyónás és a feloldozás intézménye. Vannak olyan súlyos cselekedetek, amelyeknél nehezebb a bűnbocsánat elnyerése, de a Szcientológia célja, hogy mindenki rendezhesse az életével kapcsolatos „számláit”. Mivel az emberi létezés folyamatos, és az élet a következő életben is folytatódik, fontos, hogy az egyén olyan lelki egyensúlyt érjen el, amely lehetővé teszi számára a tiszta folytatást.

A zsidó vallás hagyományában a bűnt úgy értelmezik, mint egy „leplet”, amely eltávolít minket az Örökkévalótól. A rabbi hangsúlyozta az önreflexió fontosságát: minden nap végiggondolni, hogy kit bántottunk meg, és hogyan tudnánk helyrehozni tetteinket.

A rabbi egy rendkívül erőteljes példán keresztül világított rá, hogy amikor két ember párbeszédet folytat, közöttük mindig jelen van az Örökkévaló. Ezért olyan fontos, hogy merjünk beszélni a bűnökről, és őszintén törekedjünk azok helyreállítására. Végül arra emlékeztette a résztvevőket, hogy ha az Örökkévaló nagyvonalú velünk, mi miért ne követhetnénk példáját, és lehetnénk nagyvonalúak embertársainkkal?

Az iszlám vallás képviselője a bűn típusait és a bűnbocsánat különböző szintjeit ismertette. Az iszlám tanítása szerint a jó tettek kioltják a rosszakat, és a bűnökért őszinte bűnbánattal bocsánatot lehet nyerni – legyen szó kisebb vagy nagyobb vétkekről.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy mindenki számára fontos kérdés, vajon a helyes úton járunk-e. A válasz keresésekor először magunkat kell megvizsgálnunk, és megértenünk, hogy milyen változtatásokra van szükség saját életünkben. Csak ezután érdemes mások változására figyelnünk, és végül a társadalmi szintű változásokra. A változás nem másoktól várható, hanem saját magunkkal kell elkezdenünk. A beképzeltséget és az igazságtalanságot az iszlám vallás óriási bűnöknek tekinti. Segíteni kell testvéreinknek, ha igazságtalanságtól szenvednek, de akkor is támogatnunk kell őket, ha igazságtalanságot követnek el, így megakadályozzuk őket abban, hogy újra elkövessék ezeket.

A vaisnavizmus, a hinduizmus egyik irányzata, arra hívta fel a figyelmet, hogy minden bűn Isten ellen irányul. Képviselője elmondta, hogy vallásuk alapja a béke és a szeretet, melyeket példamutatáson keresztül igyekeznek elérni. Az erőszak erőszakot szül, és ezért fontos, hogy minden cselekedetük szeretetből és megértésből fakadjon. Az ember alapvetően jó, és képes a megújulásra, ha megtalálja a belső békét és szeretetet.

Emellett a vaisnavizmus számára kiemelten fontos az egyéni fejlődés. Nem csupán vallási, hanem önfejlesztési utat is kínál, ahol a bocsánatkérés, a megbocsátás és a szeretet kulcsfontosságú szerepet játszanak. A börtönmissziók során például nemcsak a külső, de a mentális és spirituális jólétet is szem előtt tartják, segítve a rászorulókat, hogy új utat találjanak.

A résztvevők hangsúlyozták az erőszakmentesség és a személyes felelősségvállalás fontosságát.

Közös pontok a különböző hitrendszerek között

Az esemény résztvevői egyetértettek abban, hogy a bűnbocsánat nem csupán egyéni lelki folyamat, hanem közösségi jelentőséggel is bír. A megbocsátás és a béke alapja a párbeszéd, az őszinte kommunikáció és a példamutatás. Többen kiemelték, hogy a mai világban, ahol a bűn határai elmosódtak, a vallások felelőssége az, hogy rámutassanak az erkölcsi irányokra, és segítsék az embereket a jó úton való haladásban.

A békéhez és megbékéléshez vezető út

A rendezvény végén a résztvevők hangsúlyozták, hogy minden vallásnak központi szerepe van a béke előmozdításában. A megbocsátás, az irgalmasság és a példamutatás eszközével mindannyian hozzájárulhatnak ahhoz, hogy világunk egy békésebb és igazságosabb hellyé váljon. Ahogy az egyik hozzászóló megfogalmazta: „Nem tanítókra van szükségünk, hanem tanúságtevőkre, akik életükkel példát mutatnak.”

Az esemény gondolatébresztőként szolgált mind a résztvevők, mind a hallgatóság számára. A párbeszéd azt bizonyította, hogy a különböző vallások közötti együttműködés és megértés lehetséges – és egyúttal nélkülözhetetlen is ahhoz, hogy a világ kihívásaival közösen nézhessünk szembe.

Végezetül a Szcientológia Egyház vezetője Arisztotelész egy idézetével igyekezett hangsúlyozni az ilyen és ehhez hasonló összefogások lényegét és értelmét:

„Minden mesterség és minden vizsgálódás, de éppúgy minden cselekvés és elhatározás is, nyilván valami jóra irányul; tehát helyes az a megállapítás, hogy »jó az, amire minden irányul«.”