A közösségi média algoritmusai által gerjesztett gyűlölet, a vallásosság átalakulása és a globális konfliktusok árnyékában a hiteles, erkölcsös iránymutatás talán fontosabb, mint valaha. A XI. Vallásközi Párbeszéd keretében – melynek a Szcientológia Egyház kápolnája adott otthont – teológusok, egyházi vezetők, lelkészek keresték a választ arra: vajon várható-e magasabb mérce egy hívő embertől a digitális térben, és hogyan válhatna a vallás ismét vonzóvá, sőt, „szexivé” a 21. században?

Az est házigazdája felvezetésében egy online aktualitásra hívta fel a figyelmet: egy ismert katolikus professzor közösségi médiás kampányt indított a gyűlölködés ellen, megszólítva a hívőket, hogy mutassanak jó példát és emelkedjenek felül a hétköznapi sárdobáláson. De vajon jogos-e ez az elvárás? Tényleg különbnek kell lennie egy vallási közösség tagjának az online térben?

A kerekasztal résztvevői egyetértettek abban, hogy a közösségi média teljesen új, eddig nem létező kihívások elé állítja az emberiséget. A katolikus teológus rámutatott: a modernitásban élünk, ahol nincs feltétlenül közös erkölcsi alap. Bár a szólásszabadság egy fontos alapérték, a közösségi média platformjai sokszor pont az extremitásokat erősítik fel. Megoldásként a „kertgondozás” analógiáját hozta fel: az embernek a saját területét kell moderálnia, azaz felelősséget kell vállalnia a saját digitális teréért, akár a trollok kizárásával és az oda nem illő válaszok kigyomlálásával is.

A vallástudós-filozófus megerősítette ezt. Szerinte a közösségi média logikája eleve ellentétes a konszenzuskereséssel: az algoritmusok visszhangkamrákat (echo chambers) hoznak létre, ami miatt a vélemények radikalizálódnak. A vallás szerepe éppen itt léphetne be, mint egy olyan morális közösség, amely segíthetne feloldani ezeket a szélsőségeket.

Ezzel egybecsengett a szcientológia lelkészének véleménye is, aki szerint a világban ma tapasztalható gyűlölet jelentős része mesterségesen generált. Hangsúlyozta: a szcientológiában léteznek működő szellemi technológiák és ismeretek a gyűlölet forrásának megértésére és akár a gyűlölet átfordítására is. Nem feltétlenül az ember a „rossz”, sokszor a csalódottság, elkeseredettség és a rossz tapasztalatok szólnak belőle.

Állítható magasabb mérce a hívők felé?

A kérdésre a kiskeresztény közösséget képviselő vallási vezető elmondta: külső elvárás talán nincs, de aki őszinte hitéletet él, annál automatikusan jön a belső kontroll. Minden ember érez dühöt, de a hit gyakorlásával felül lehet ezen emelkedni. Hozzátette, hogy szellemi értelemben is „azok vagyunk, amit megeszünk” – könnyen azzá válunk, amit olvasunk, amivel azonosulunk, ezért nagyon fontos, hogy milyen érzelmi hatásoknak engedjük át magunkat és miket zárunk ki a terünkből.

A szcientológia lelkész szintén egyetértett azzal, hogy egy magát szellemi lénynek tekintő embertől elvárható egyfajta magasabb szintű erkölcsiség. Felhívta a figyelmet a fiatal, milliókat megszólítani képes influenszerek felelősségére is, és arra a riasztó jelenségre, amikor emberi mivoltukból kivetkőzve fröcsögnek a kommentszekciókban sokszor még magasan képzett személyek is.

Hogyan tegyük újra „menővé” a hitet?

A beszélgetés egyik legizgalmasabb témája a vallásosság átalakulása volt. A statisztikák a vallásosság csökkenését mutatják Nyugat-Európában, de a vallástudós szerint valójában csak az intézményesült egyházak szerepe csökken, míg az egyéni, spirituális útkeresés virágzik. Az emberek szerinte egyre inkább spirituálisak és egyre kevésbé vallásosak.

A teológus szerint a kulcs a differenciált üzenetátadás: a műveltebb, intellektuálisabb emberekhez és az egyszerűbb olvasókhoz is meg kell találni a megfelelő nyelvezetet, amelyek teljesen eltérőek lehetnek.

A vallási vezető a közös pontok, az egyetemes szeretet és az egyházak közötti tényleges, cselekvő összefogás fontosságát emelte ki, szemben a bibliai idézetek egymás fejéhez vagdosásával.

A szcientológus lelkész a jó példa mutatásában és a tettekben megnyilvánuló szeretetben látja a kiutat: meg kell mutatni a világnak, hogy a különböző hitű emberek képesek békében, egymást tisztelve együttműködni.

A világban dúló fegyveres konfliktusok árnyékában a kerekasztal résztvevői abban látták a jövő felé vezető utat, hogy a vallásoknak és a teológiának határozottan el kell távolodniuk a napi politika érdekvezérelt, sokszor önellentmondásos világától. A teológus rámutatott: a még gyerekcipőben járó vallásközi párbeszéd és az egyházi diplomácia feladata lenne, hogy tiszta, hiteles iránymutatást adjon. A béke és az elfogadás demonstrálása érdekében elengedhetetlen, hogy keresztény és nem keresztény közösségek egyaránt leüljenek egymással, és őszinte párbeszédet folytassanak.

Ahogy elhangzott, ez egyfajta „házi feladat” is lehetne minden felekezet számára: a saját tagjaik körében kellene elérniük a más egyházakhoz tartozók tiszteletét és elfogadását.

A szelíd viszálykezelés és a tettekben megnyilvánuló szeretet lehetne az a közös nevező, amely egy új, élhetőbb realitást teremtene a társadalomban. Ha az egyházak képesek lennének erre az összefogásra és a jó példa mutatására – különösen a közösségi média sokszor mérgező csataterein –, azzal a legfontosabb üzenetet közvetíthetnék a mai kor embere felé: egy elfogadó és cselekvő közösséghez tartozni, tiszteletben tartani a másik ember igazságát, valamint egy felsőbb létezőben hinni még ma is igazán menő dolog.